Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

LACKÓ MIKLÓS A két világháború között

gyarország a kormánypolitika, főleg a külpolitika támogatását egy sok szempontból liberális szellemű újságírással párosította. A lapok főleg hétvégi számai viszonylag széles teret biztosítottak az igényes irodalomnak is. Némileg konzervatívabb szellemű volt a nagy töténelmi múltra visszatekintő Pesti Hírlap. A legnagyobb példányszámban a szegény néprétegeknek szóló, olcsó és a politikától távol álló Friss Újság jelent meg. A liberális-demokratikus gondolatot az Újság és az Esti Kurír, a polgári radikalizmust 1926-ig a Világ, később ^Magyar Hírlap képviselte. Jelentős volt — a harmincas években bekövetkezett hanyatlásáig — a szociáldemokrata munkássajtó is. Napilapja, a Népszava a húszas években komoly példányszámban jelent meg. Ezenkívül szinte minden nagyobb szakszervezet adott ki hetilapot. A baloldali munkássajtó még a legjobb időszakban, a húszas évek második felében is rendkívül sok zaklatásnak volt kitéve; bizonyítja ezt az ellene indított sok száz sajtóper is. A harmincas években a jobbratolódás a sajtóélet terén is erősen éreztette a hatását: a Gömbös-kormány új típusú kormánysajtót hozott létre (a „populista" Függetlenség, a középosztályhoz szóló Új Magyarság). A harmincas évek végén megjelent a főváros utcáin a nyilas szélsőjobboldal tömegsajtója is: a tulajdonost és irányzatot váltott Magyarság, a Pesti Újság, a Virradat. Az új helyzetben az Estkonszern és a többi tőkés nagyvállalat is arra kényszerült, hogy idomuljon a szélsőjobb felé mozduló kormánypolitikához, anélkül, hogy lapjait a német és a magyar fasizmus szolgálatába állította volna. Új szín volt Budapest sajtóéletében a Magyar Nemzet című napilap megjelenése 1938ban; a „keresztény" tőkével alapított lap, amelyet a konzervatív, ugyanakkor bátor antifasiszta Pethő Sándor szerkesztett, a vezető körök s a középosztály németellenes szárnyának legfontosabb fórumává vált. Ezzel egyidőben az 1938 őszén elfogadott új sajtótörvény, amely már az első zsidóellenes tövény szellemében készült, a liberális szellemű lapok jórészétől megvonta a megjelenés jogát. Fél év alatt 411 sajtóorgánumot szüntettek meg, közülük a legtöbb budapesti volt (így pl. Az Est, az Újság, az Esti Kurír). A német megszállás azután teljesen gleichschaltolta a magyar sajtót. Kultúrpolitika. A főváros kulturális intézményei. A tudományos élet A kultúrpolitika, a művelődéspolitika korszakunkban mindig szerves része volt az államrendszerek általános politikájának. Különösen így volt ez Magyarországon, ahol a művelődés állami irányítását az 1918-1919-cs forradalmak tapasztalatai, a kiélezett belső társadalmi problémák, a békeszerződések keltette válságtudat a korábbinál sokkal fontosabbá tette a vezető körök szemében. Ezt az új helyzetet ismerte fel Klebclsberg Kuno, a húszas évek kultuszminisztere, aki a bethleni konszolidáció keretében, annak alátámasztására hirdette meg koncepciózus programját: a kultúra fejlesztésére képes szellemi (elsősorban tudományos) elit kiemelt kezelését, az elhanyagolt vidéki népoktatás anyagi támogatását, a középiskolai oktatás bizonyos fokú modernizálását (az alsófokú