Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)
LACKÓ MIKLÓS A két világháború között
szociális és nacionalista elégedetlenség nemcsak szélsőjobb felé hódított teret; erősödött a „harmadik utas" népiesség befolyása, majd részben a harcos polgári humanizmus és a baloldaliság eszmeköre is. Mindenesetre megjegyzendő, hogy a fasisztoid áramlatok és mozgalmak (akár mérsékeltebb formában jelentkeztek, mint a Gömbös-Imrédy-irányzat, akár radikális-populista formában, mint a nyíltan fasiszta Nyilaskeresztes Párt) fő erejüket abból merítették, hogy a fővárosban voltak a legerősebbek és legbefolyásosabbak. A két háború közötti korszak egyik legjellegzetesebb technikai vívmánya a tömegkommunikáció új formájának, a rádiónak a megjelenése, s a régi formák, elsősorban a tömegsajtó modernizálódása volt. A rádiót természetesen a kormányzat vette irányítása alá; ezzel nem állt ellentétben, hogy főleg a harmincas évektől az igényes kultúrának is terjesztője volt (zenei irányítója elsősorban Dohnányi Ernő, színházi tanácsadója Németh Antal; irodalmi részlegének vezetője 1934-35-ben Németh László, majd lemondása után csakhamar Cs. Szabó László író és esszéista lett). A rádió által terjesztett tömegkultúra persze megfelelt a rezsim által diktált korszellem követelményeinek; a zenei műsorokat a cigányzene (pontosabban: a cigányok által játszott, túlnyomórészt selejtes magyarkodó nóta), egyéb, a széles közönségnek szóló műsorfajtáit (a hírműsorokat és az egyházi műsorokat) a revíziós nacionalizmus, az ájtatos neobarokk szellemiség uralta. 35. Ld. Tanulmányok a Magyar Rádió történetéből 1915-1945. Függelék 85. és köv. old. 36. Erről részletesen: Márkus László (szerk.): A magyar sajtó A harmincas évektől kezdve a rádió közvetítette a legfontosabb hivatalos események, a neobarokk stílusban szervezett ünnepek korszellemhez igazított beszédeit és a politikai fordulatok felhívásait (pl. Horthy Miklós 1944. október 15-i déli beszédét, amelyben bejelentette, hogy fegyverszünetet kért, és ugyanazon a napon Szálasiék aktív német segítséggel végre35 hajtott puccsának proklamációit is). A késő-dualizmus korának sokszínű, mozgékony budapesti sajtója nehéz helyzetbe került, mivel a sajtó legnagyobb példányszámú lapjait a liberálisnak tekintett tőke finanszírozta. Az új rezsim az elsők között hozta meg a sajtószabadságot korlátozó rendeleteit. 1919. augusztus 8án, a Budapesti Közlöny kivételével, átmenetileg betiltotta minden sajtókiadvány megjelenését. Az állami és társadalmi rend hatályos védelméről szóló 192l-es törvénycikk a politikai jellegű sajtóvétségek elleni megtorlásról intézkedett. A konszolidációval enyhült a helyzet: a sajtócenzúra elvileg csupán utólagosan működött; a húszas évek elején megjelent szélsőjobboldali lapok zömének léte nem bizonyult tartósnak. Rendszeresen megjelenő újság vagy folyóirat indítása azonban szigorú engedélyhez volt kötve. Ennek ellenére, a budapesti sajtó jelentős maradt: 1927-ben pl. egyedül a fővárosban 715 lap jelent meg, köztük 20 politikai napilap. 1936-ban a fővárosi lapok száma 809-re emelkedett. Sok volt a fővárosi újságolvasó, de a falvakban is sokezer olvasó jutott egy-egy újságtörténete. Bp., 1 977., valamint Magyarország története 1919-1945, (2. kiad.) sajtótörténeti fejezet. Bp., 1976. 853-862. old.