Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

LACKÓ MIKLÓS A két világháború között

szociálliberális változata, az ugyancsak rendkívül meggyengült polgári radikalizmus, mintegy a kii/épen állt a polgári liberális gondolat és a szociáldemokrácia között. De budapesti központtal működek az új ellenzéki irányzatok is: az 1930-ban újra önállósodott Kisgazdapárt, a korszak demokratikus paraszti (és részben fővárosi értelmiségi) pártja; s a húszas évek második felében alakuló, majd jelentős intellektuális erőre szert tevő népi írók mozgalma, amely formálisan csak 1939-ben hozta létre egyelőre lényegében nem működő pártját, a Nemzeti Parasztpártot, de voltaképpen mindvégig metapolitikus szellemi irányzat maradt, ideológiájának középpontjában az elsősorban a paraszti nép felemelését célul tűző, erősen kultúrkritikus „harmadik út" gondolatával. A szociáldemokrácia az 1919 utáni években nagyerejű Dohnányi Ernő vezényel a Zeneakadémián 1930-35 „...a művészi zene hallgatósága viszonylag szűk polgári réteg volt.