Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

LACKÓ MIKLÓS A két világháború között

létrejött épületek száma kevés volt, s így a városképen nem változtattak; legjobb képviselői (Lechncr Ödön, Lajta Ferenc, Koós Károly és mások) e stílusban teremtették meg a modern és a magyar építészet egységét. Az első világháború után újra a történelmi eklektika — a neobarokk, a neogótika és ezeknek nem is a magyar, hanem a magyarkodó díszítésekkel való elegyítése — vált uralkodóvá. A korszak európai funkcionalizmusa s a még modernebb törekvések igen nehezen törtek utat maguknak, de főleg a harmincas években Alolnár Farkas, Kozma Lajos, Arkay Bertalan, Rimanóczy Gyula és mások munkássága nyomán megjelentek Budapesten, először inkább kisebb villaépületekben, később középületekben is testet öltöttek: a Városmajori templom (az első modern budapesti templomépület), a Kútvölgyi úti kórház „... szellemiségét régen is egy emelkedett nemzeti konzervativizmus jellemezte... " Bajor Gizi és Uray Tivadar Moreto: Donna Diana című darabjában a Nemzeti Színházban 1930-as évek Fotó Petruss