Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

LACKÓ MIKLÓS A két világháború között

erősebb voit a szociáldemokrata és liberális tábor. Újpesten az 1922-ben tartott önkormányzati választáson a 200 választott tagból 136 tartozott a munkások által is támogatott liberális blokkhoz; Kispesten erős szociáldemokrata befolyást képviselő testület alakult; s ugyancsak erős frakciót alkottak a szociáldemokraták Pesterzsébeten. Budafokon és másutt is. A környéki új városok igyekeztek megteremteni a városiasodás feltételeit, az első években csak kezdeti sikerekkel; a gazdasági nehézségek mozgásterüket rendkívül beszűkítették. De a vörös övezetben éppúgy, mint a szűkebben vett fővárosban éles kettősség állt fenn a város irányításában: egyfelől a számottevő (és hosszú ideig szövetségben álló) szocialista és liberális frakciók, másfelől a városi közgyűlésben ugyancsak erős jobboldal, a hivatalból részt vevő tagok, és különösképpen a hivatali apparátus között. Fennállt ez a kettősség az 1925-ben tartott új törvényhatósági választások után is; a választásokon, ahogy a korabeli városvezetés történetének kutatója megállapítja, voltaképpen sajátos egyensúlyi helyzet jött létre a szociálliberális blokk (benne 51 szociáldemokrata városatyával), a Wolffféle jobboldal (ők kapták a szavazatok 36 százalékát, szemben a miniszterelnök által támogatott, kevésbé szélsőséges 9 százalékot elért csoporttal) és a hivatali küldöttek tábora között. Ripka Ferenc főpolgármester ( 1924-1932) és a konzervativizmus nemesebb irányzatát képviselő Sipőcz Jenő polgármester, majd főpolgármester (19261937) vezetése alatt, kihasználva a növekvő gazdasági konjunktúrát, s nem utolsó sorban a szociálliberális tábor ösztönzésére, számottevő erredmények születtek. A fővárosi közgyűlésben, melynek politikai összetétele voltaképpen progresszívebb volt, mint a parlamenté, éles viták zajlottak; a polgári-szociáldemokrata oldalt a fővárosi sajtónyilvánosság zöme is támogatta. A viták középpontjában az adókérdés, a felvett kölcsönök felhasználásának irányai, a tömegközlekedés fejlesztésének, a közüzemi díjak és a helyi adók mértékének megállapítása, a korrupciós ügyek, a közüzemi és városi hivatali vezetők rendkívül magas jövedelme stb. álltak. Közben több helyütt előrehaladt a kislakásépítés kidolgozott tervének végrehajtása, lépések történtek a legelmaradottabb nyomortelepek felszámolására, megindult az Újlipótváros korszerű házakkal való kiépítése, előrehaladt az Erzsébetváros külső területeinek beépítése. Aktív tevékenységet folytatott az újonnan létrehozott Munkaügyi bizottság, főleg a közüzemi dolgozók érdekeinek védelmében. Kiépült és kiszélesedett a munkásbiztosítás (OTI) és a magántisztviselők biztosító intézete (A1ABI) működése, néhány új iskola épült, a főváros által működtetett addigi 10 kórház egy új nagy gyermekkórházzal bővült (építése 1929ben fejeződött be); a fővárosban kapott otthont az ekkor létrehozott Országos Közegészségügyi Intézet és a Fővárosi Bakteriológiai Intézet; kiszélesült a népbetegségek elleni küzdelem. Néhány újabbb tbcés nemibeteggondozó intézet jött létre. Előrehaladt a főváros fürdőügye is: több újabb népfürdő épült, s 1930-ban átadták a Hajós Alfréd, egykori olimpiai bajnok építész tervei szerint felépült margitszigeti modern fedett tiszodát.