Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)
LACKÓ MIKLÓS A két világháború között
teg volt ez, amely jelentősen közrejátszott Budapest fejlődésében, a város arculatának formálódásában. Szociális összetétele sajátos volt: korszakunkban jóval több mint a fele városlakó, mintegy 45 százaléka Budapesten élt, s zöme, több mint 80 százaléka a fővároson belül is néhány pesti kerületben, a Belvárosban, a Terézvárosban, az Erzsébetvárosban, a Józsefvárosban lakott. 1930 körül a helyben, Budapesten születettek aránya a zsidóság körében volt a legmagasabb: megközelítette az 50 százalékot 13 . Nagy többségük a szegény kispolgári és kisipari munkás néprétegekhez tartozott, de jelentős volt körükben a közép- és nagypolgárság, s az értelmiség aránya. Túlnyomó részük az első világháború és a forradalmak után is a minél teljesebb asszimiláció útját kívánta járni; jellemző, hogy Budapesten az ortodox vallású zsidók aránya csupán négy-öt százalékot ért el. Nem véletlenül mondotta Herzl Tivadar, a cionizmus magyarországi születésű megalapítója, hogy a magyar zsidóság „száradó ága a zsidóság fájának". A hazai zsidóság túlnyomó része már hosszabb ideje nem volt külön nemzetiségnek tekinthető, de sajátos vallási, s részben kulturális hagyományaival külön színt jelentett a főváros népességében is. Mindez nem akadályozta, sőt inkább erősítette a korszak és főleg a Horthy-rendszer antiszemitizmusát; az antiszemitizmus, mint ismeretes, elsősor13. Budapest Székesfőváros Évkönyve. 1933.61. old. R A budapesti zsidóságra vonatkozó részletes adatokat Id. Hungarian Jewry Before and After the Persecution. Budapest, Hungarian Section of the World Jewish Congress, 1949., valamint Zeke Gyula: Statisztikai táblák. In: Hét évtized a hozói zsidóság életében. Bp., 1992.187-192. old. — Az utóbbi adatokból kiderül, hogy 1930-ban a zsidó keresők 34 százaléka ban nem a külön nemzetiségüket őrző zsidók, hanem az asszimilánsok ellen iránytűt. A zsidóság és főleg a fővárosiak asszimilációjának előrehaladottságát — minden, az asszimiláció további lehetőségeit a korszakban gátló tényező ellenére — érdekesen mutatja egy adat: a német segítséggel megnagyobbodott országban az 19391941 között hozott zsidóellenes tövények és rendeletek mintegy százezer nem zsidó vallású embert minősítettek faji szempontból zsidónak: Budapesten 1941-ben, az akkor 184 ezer zsidó vallású mellett, több mint 62 ezer keresztény felekezetek, , 14 hez tartozót. A gazdaság fejlődése A főváros társadalmának szerkezetét a dualista korszak hagyatéka, az újabb gazdasági fejlődés irányai és a politikának a társadalom életére gyakorolt hatásai határozták meg. Ami a gazdaságot illeti, Budapest elválaszthatatlan volt az egész ország fejlődésétől. Az 1919 utáni első évek nemcsak politikai, de gazdasági szempontból is a visszaesés, a zűrzavar és az instabilitás esztendői voltak. Az országnak és benne a fővárosnak egyszerre kellett feldolgoznia a háború és az 1919-es forradalom negatív örökségét, a monarchia összeomlásából és az országterület egyharmadára csökkenéséből eredő nehézségeket, és az iparban (túlnyomórészt a kisiparban), 42 százaléka a kereskedelemben, 8 százaléka a szabad értelmiségi pályákon dolgozott. is. A főváros gazdasági fejlődését Szekeres József megbízható áttekintése (Budapest története, V. köt. Bp., 1980.), valamint Ránki György és Berend T. Iván gazdaságtörténeti munkái alapján ismertetem.
