Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)
VÖRÖS KÁROLY A világváros útján: 1873-1918
ezeket ábrázolni képes színpadi szerzőket kerestek: mindebben pedig a korszak budapesti társadalmának városias ízléséből elvont normák léptek előtérbe követelmények gyanánt. A budapesti színházak hatását ekkoriban még nem csökkentette, sőt sokáig éppenséggel kiegészítette a film. 1873 titán Budapest szerepe az ország képzőművészeti életében is megerősödött. Budapest vonzerejét megnövelte, hogy a millenniumra a hazai műkereskedelem ugyancsak itt összpontosult, néhány nagy és tőkeerős cég keretében. De nem kevésbé voltak vonzóak a képzőművészek számára a főváros kiállítási lehetőségei, melyek sajtóvisszhangjuk révén az egész országban elterjeszthették egy-egy művész nevét. Mindenekelőtt azonban részint a kiépülő főváros közületi és magánépítkezéseinek dekoratív igényei, részint a polgárság köréből leginkább még mindig a fővárosban várható megrendelések vonzották a művészeket. Ennek következtében a századvégre valóban létrejött Budapesten egyfajta képzőművészeti központ, a kor mércéjével mérve is jelentős művészekkel. Ám Budapest ízlése a képzőművészetben nem vált olyan országosan is elismert normává, mint az irodalomban vagy a színjátszásban. A millennium utáni évtizedek képzőművészeti életére az erőteljes differenciálódás és az egyes elemek és irányzatok állandó konfliktusa voltjellemző. Az aka24. A „Nyolcak" nevű művészcsoport 1909 és 1912 között tevékenykedett: a modern törekvések magyarországi meghonosítója volt. Vezéregyénisége Kernstok Károly volt. A csoport művészetében egyformán érvényesült a Cézanne-örökség, a fauvizmus, az expresszionizmus, a kubizmus és a szecesszió. Szellemi-esztétikai törekvése a démizmussal egyre erőteljesebben szemben álló új, modernebb művészi irányoknak is a főváros vált a központjává. A nyugat-európai képzőművészeti fejlődéshez képest meglehetősen elkésett konfliktus volt ez; a nyugaton részben már nagy múltú, a fejlődés sorába annak idején többékevésbé folyamatos sorrendben belépő képzőművészeti irányzatok Budapesten nagyjában-egészében egy időben, szinte összetorlódva léptek elő, megtalálva az őket követni kész művészeket, és gyorsan meghódítva legalábbis a műértő közönséget. A Párizsból hazaérkező Rippl-Rónai József — két budapesti kiállítása közötti hat év alatt — fogadtatásának hangulata teljesen megváltozott. Az 1909 körül immár az expresszionizmus zászlaja alatt fellépő ún. Nyolcak csoportja, 24 majd a Kassák Lajos-féle MA 25 körül kialakult csoportok fogadtatása azonban még ekkor is (és sokáig) hűvös volt. Mégis jellemző, hogy a művészeti stílusok új irányzatait először éppen Budapest, Magyarország e lcgpolgáriasultabb társadalma volt kész befogadni. Az 1873 és 1896 közötti időszak fővárosi zenei magaskultúrájának fejlődésében bizonyos kettősség érvényesült. E területen is állami eszközökből hozták létre a felsőfokú művészeti oktatás és a zenei előadóművészet központi intézményeit. Polgárias szerkezetének kibontakozása során azonban a budapesti társadalom nem elégedett meg az ezen intézmények által Nyugatéval (Id. 26. jegyzet) rokonítható. (V. B.) 25. A „MA" 1916 és 1925 között megjelent magyar avantgárd irodalmi és művészeti folyóirat volt, Kassák Lajos szerkesztette. Teret biztosított a modern művészet legkülönfélébb irányzatainak, az aktivizmustól a síkkonstruktivizmusig. (V. B.)
