Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

ÁGOSTON GÁBOR A kezdetektől a török uralom végéig

őrzése is biztosítható volt, a túlparti Pest kiváltságok polgársága pedig a születőben lévő új város lakosságát szolgáltathatta. Az uralkodó 1247-ben rendelte el, hogy a tatárdúlást átvészelt pesti német polgárok a hegyre telepedjenek, s a hegy északi részén élő, illetve az (O)budáról érkezett magyarokkal együtt építsék fel a várost és a városfalakat. A város elnevezése még egy ideig tükrözte új lakóinak területi és etnikai eredetét: hívták Budavárnak és Budaújhegynek az (ó)budai magyar telepesek származási helye után, de nevezték Pestújhegynek és Ofen nek is a pesti német telepesekről, így lett Ofen — ami eredetileg Pest német neve volt— máig ható érvénynyel Buda német neve. A pesti németek magukkal hozták 1244-ben megerősített, de már a tatárjárás előtt is létező kiváltságaikat. Az új város e privilégium szerint rendezkedett be, ami azért sem jelenthetett nehézséget, mert a privilégium nemcsak a bal parti Pestre, de a budai oldalon 22 lévő Kisebb Pestre is vonatkozott. A telepesek eltérő eredete sajátos települési és egyházi kettősséget eredményezett: a Várhegy északi részén, a Szombathely tér (mai Bécsikapu-tér) környékén magyarok laktak, s itt építették fel egyhajós kis templomukat, a Mária Magdolna egyházat, amely alig különbözött a korabeli falusi templomoktól. A Várhegy középső részén a Pestről átköltözött németek telepedtek meg, s itt építették fel 12481269 között a város főtemplomát, a háromhajós Boldogasszony-templomot, amely a 21. Szűcs: I. m, 54-55. old. 22. Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok. In: idem.: i. m, 306. old. Buda kőcímere a XVI. század elejéről „... minden külföldi és hazai kereskedő köteles volt portékáit Budán eladni. "