Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

VÖRÖS KÁROLY A világváros útján: 1873-1918

ros ellátásában részesedése, súlya és jelentősége minden erőfeszítés ellenére is egyre csökkent. A vasút és a századfordulóra a helyiérdekű közlekedés kiépülésével az egyre táguló városi mezőgazdasági körzetben erősödött a verseny. Budapest roppant népességfelszívó hatása, a telekárak emelkedése Budapesten, de a városkörnyéken is kedvezőbbé tette a határ felparcellázását és nem mezőgazdasági jellegű hasznosítás céljaira való felszabadítását. Ám Budapest elővárosainak és tágabb környékének mezőgazdasága a 20. század elején, éppen a nagyváros differenciált mezőgazdasági igényeinek hatására, Magyarország agrotechnikáikig egyik legfejlettebb területévé vált. És bár jelentősége ekkor a város ellátásában is csökkent, szerepe a vidék paraszti polgárosodásában mégis megnőtt, hogy aztán a korszak utolsó éveiben, a háborús főváros ellátásában még egyszer jelentős szerephez jusson. 0 1873 után, a dualista Osztrák-Magyar Monarchia magyarországi felében Budapest, sok évszázad után, ismét egy kiteljesedett államterület tényleges fővárosává lett: mindazon állami, politikai és adminisztratív funkciók központjává, valamint az ezeket ellátó intézmények székhelyévé, melyek egy polgári állam fővárosához szükségképpen hozzátartoznak. Az időnként Budapesten tartózkodó királyi udvar, az országgyűlés, a minisztériumok, a felső 20. Áruforgalomra: Budopest félszázados fejlődése 1873-1923, I. m., 115-119. old.; a hitelintézetekre vonatkozóan általában: Alföldi Antal: A budapesti pénzintézetek története napjainkig. Bp., 1928., vonatkozó fejezetek; a gyáriparra: Sándor Vilmos: Nagyipari fejlődés Magyarországon 1867-1900. Bp., 1954.; Berend T. Iván - Ránki György: Magyarország gyáripara az imperializmus első világháború előtti időszakában 1900-1914. bíróságok, az országos szakigazgatási főhatóságok olyan egyre bővülő és az élet egyre több területét átfogó hálózatként épültek ki, hogy Budapest politikai és adminisztratív szempontból egyaránt egyre több és több vonatkozásban lett Magyarország központjává. Ennek megfelelően a polgári állam fővárosának funkcióihoz szabott léptékben fejlődött tovább Budapest urbanizációja. Ebben elsődleges szerepe volt a városi funkciók területi elhelyezkedését meghatározó városrendezésnek. 1872 folyamán a Közmunkatanács már elkészítette a pesti oldal városrendezési tervét, Buda rendezésének tervére azonban csak 1876-ban, Óbudáéra meg éppenséggel csak 1883-ban került sor. A budai oldal rendezésénél az volt az alapvető szempont, hogy a szerves városfejlődés érdekében a pesti oldallal minél jobb összeköttetést biztosítsanak. Az első rendezési terv Budán éppúgy, mint Óbudán, csak a belterületeket és Kelenföldet ölelte fel. A terv első jelentősebb megváltoztatását a pesti oldal belső városrészében a Központi (ma: Keleti) pályaudvar 1884-re befejezett megépítése tette szükségessé, amely már az építkezés megindulásakor igényelte részint a mai Baross tér kialakítását, részint a környező utcák kiszélesítését, végül pedig a pályaudvar területére tervezett útvonalak elejtését. Másodikként 1879 és 1883 között a közraktárak Duna-parti elhelyeBp., 1955.; a kiskereskedelemre: Bene Lajos: Budapest székesfőváros kereskedői. Bp., 1929.; a mezőgazdaságra: Bodor Antal: Budapest mezőgazdasága. Bp., é. n.; a világháborús gazdasági viszonyok számos vonatkozására: Báró Szterényi József - Ladányi Jenő: A magyar ipar a világháborúban. Bp., 1 933.