Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

VÖRÖS KÁROLY A világváros útján: 1873-1918

említendő. Ötödikként — bár egyelőre még csak kevés üzemmel — ide számíthatjuk az induló elektromos ipart, elsősorban a Ganz Villamossági Gyárat mintegy 1200 munkásával és néhány kisebb középüzemet. Ezeken kívül megemlítendő még az akkor éppen csak meginduló hadianyaggyártás. Ebben a periódusban Budapest vegyipara is a modern nagyipari fejlődés útjára lépett. A város textilipara azonban kiesett abból az iparfejlődési folyamatból, mely a kilencvenes évek végére Budapest gyáriparának profilját kialakította. Budapest a millennium évére nemcsak aránylagosan, hanem abszolút mértékkel mérve is Magyarország leghatalmasabb ipari városává növekedett. A millenniumtól az első világháborúig tartó csaknem két évtizedben Budapest gyáripari fejlődésének alapjai, fő tényezői továbbra is ugyanazok voltak, amelyek már a fejlődés előző periódusában is éreztetni kezdték hatásukat: az országos közlekedési koncentráció, az általános urbanizáció — elsősorban a közművesítés fejlődése —, a munkaerő összpontostdása, a megszaporodó gyárak között a kooperáció növekvő lehetőségei, s mindaz a számos előny, amit az országos adminisztratív és gazdasági központ nyújt. Mindez azonban ekkor, a kilencvenes évektől kezdve kibontakozó s a világháborúig tartó (bár válságtól nem mentes) konjunktúrában fokozott mértékben érvényesült. Egyrészt mennyiségi vonatkozásban: a budapesti gyáripar rendkívül megerősödött mind az üzemek, mind a munkások számát illetőleg. Másrészt minőségileg: a századvégtől kezdve a gyáripari szerkezet modernizálása, új vagy korábban gyáripari szinten még nem képviselt iparágak jelentkezése országos viszonylatban is Budapesten érvényesült a legerőteljesebben. Mindennek következtében Budapest— noha korábbi túlsúlya a magyarországi gyáriparban a vidék akkorra ugyancsak erőteljesen kibontakozó iparosodása folytán mennyiségileg csökkent — továbbra is szilárdan megtartotta az ország nemcsak legnagyobb, hanem immár legmodernebb, legkomplexebb iparvidékének szerepét is. Ám ha tekintetbe veszszük, hogy a gyáripar — a budapesti nagyipar korabeli fejlődésének jellegzetes vonásaként — ekkor kezdte meg nagy és gyors ütemű fejlődését az elővárosi övezet településein, nagyon is joggal beszélhetünk Budapest túlsúlyának további növekedésétől. Az így iparilag is létrejött nagybudapesti területen ugyanis az összetartó elemek már nemcsak földrajziak voltak; a városperemen felépülő új gyáripar szervesen kapcsolódott a már kialakult budapesti gyáriparhoz, az általa kialakított lehetőségek talajából nőtt ki, és tovább tágította ezeket a lehetőségeket. Ha Budapest iparának legfontosabb ágai e periódusban változatlanok maradtak is (vas-, fém- és gépipar, élelmiszeripar, nyomdaipar, építőipat— hozzászámítva az építőanyag-gyártást), egymáshoz való arányuk, viszonyuk már érezhetően megváltozott. Szemben a város akár malom-, akár szesz- s még inkább téglaiparával, melyek számára ekkor már döntően csupán a mennyiségi fejlődés lehetőségei maradtak meg, a város harmadik vezető nagyipari ágazatának további gyors és nemcsak mennyiségi, hanem immár folyamatos minőségi fejlődésén érezhetők a nemzetközi technikai haladás által biztosított lehetősé-