Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)
VÖRÖS KÁROLY A világváros útján: 1873-1918
sorban a jellegzetesen fővárosi problémák, hanem inkább az országos politika hagyományos irányai, pártjai és jelszavai által kifejezett frontok mentén alakultak ki. Magyarázat erre az is, hogy a választók politikai szervezése az országgyűlési képviselőválasztásokon indult el, s az országos pártok szerint kialakult szervezőapparátus vette át azután — felismerve a városházi politikában rejlő nagy lehetőségeket — a városi választások szervezését is. Az országos politikában szerzett kapcsolatok és érdemek jól kamatoztathatók voltak városházi ügyekben is, és viszont: a városházi pozíció erősítette a szervezők helyzetét az országos politikában, mindkét esetben nem kis mértékben a választók, illetve az élharcosok immár két forrásból is biztosítható korrumpálása révén. Néhány év, és Budapest egyes kerületeiben megjelentek a választásokat és rajtuk keresztül a kerület egész sorsát — korrumpált korteseik révén — teljhatalommal irányító „törzsfőnökök", hátuk mögött a társadalmi bázisuk intézményes kereteit jelentő kerületi társaskörökkel. Ezek az alakulatok általában a kormánypártot, a Szabadelvű Pártot 0 támogatták. A millennium előtti években ebben az érdekek kölcsönös összefonódásán alapuló várospolitikai idillben fognak megjelenni, váratlan zavart támasztva, a főváros történetének első, immár sajátosan fővárosi politikai kérdésekre figyelő pártalakulatai. Hátuk mögött a gyorsan növekvő létszámú, lassan erejüknek is tudatában lévő és 10. A Szabadelvű Párt az 1867. évi kiegyezést elfogadva, a Monarchia megerősítése érdekében 1 875-ben alakult meg Magyarországon, s 1905-ig volt kormánypárt. Az 1905-1906. saját társadalmi igényeiknek s tevékenységi körüknek megfelelően a nagypolgári és hagyományosan országos politikai irányok szerint alakult várospolitikával szakító kispolgári rétegekkel •— akik sajátosan városházi politikát követeltek. A sort a Terézváros kispolgárai nyitották meg 1894-ben; egy Vázsonyi Vilmos nevű fiatal, de politikai szereplése révén már ismert ügyvéd vezetése alatt létrehozták a Községi Demokrata Párt első szervezeteit. Közel egy időben ezzel jött létre az I. kerületi „szabad polgárok" lényegében hasonló bázisú szervezkedése. Mindkét alakulat további útja azonban döntően már az 1896 után nyíló új korszakban bontakozott ki. Budapest várospolitikájának alapjait, kereteit és ezeken belüli cselekvési lehetőségeit — azt, ahogyan Budapestet a szó legtágabb értelmében igazgatták, vagyonával gazdálkodtak és ezáltal fejlődésének belső szervezeti és anyagi kereteit biztosították, s ahogyan a város növekvő súlyát és jelentőségét az országos politikában is érvényesítették — a városegyesítéstől kezdve egészen az első világháborúig, sőt, még azon túl is a városegyesítést kimondó 1872. évi XXXVI. tc. határozta meg, a többi magyarországi törvényhatósági jogú, a vármegyékkel azonos szinten álló, közvetlenül a kormány alá rendelt városéval lényegében azonos módon. E törvény alapján a főváros jogállása — s ebből következően igazgatása és gazdálkodása is — széles körű önkormányzatának elismerésén alapult. évi kormányzati válság a Szabadelvű Párt bukásához, majd feloszlásához vezetett. (V. B.)
