Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

ÁGOSTON GÁBOR A kezdetektől a török uralom végéig

Pest környéke ugyancsak fejedelmi szállásterület volt. A 955. évi augsburgi csatavesztés után az akkori nagyfejedelem, Taksony, tartva egy esetleges nyugati támadástól, a fejedelmi szállásokat a Duna bal partjára helyezte át. Téli szálláshelye a Dunától keletre, Árpád Pécs környéki szállásaitól kissé délebbre, az apja nevét viselő Zolta falu vidékén lehetett. Nyári szállását a csepeli Duna-ág mellett, Taksony falu környékén alakította ki. A mai pesti belváros területérére, a rómaiak által épített ellenerőd, Contra Aquincum környékére pedig muszlim kereskedőket és bolgárszláv révészeket telepített. A népvándorlás viharait átvészelt római erőd maradványai védettséget, a már régóta használt itteni átkelő pedig a kereskedelem feltételeit biztosította.

15 2.2. A városrészek fejlődése a tatárjárásig Mivel Géza fejedelem (972-997) és Szent István király (1000-1038) Esztergomban rendezte be rezidenciáját, (Ó)Buda — melyeta 13. század derekáig még Budának neveznek — és a szomszédos települések veszítettek jelentőségükből, jóllehet a településen királyi udvarház volt, ami a környező királyi birtokok gazdasági központjául is szolgált. A város fejlődésében és az egész ország későbbi kulturális életében is meghatározó szerepe volt a Péter király (1038-1041, 1044-1046) által Szent Péter apostol tiszteletére alapított, és Szent László király (1077-1095) idején befeje15. Uo., 258-262. old. zett társaskáptalannak. A káptalan körül, a város északi részén, a mai Főtér környékén alakult ki a civitas, a város egyházi központja a templommal, a préposti palotával, az egyháziak és a szolgálószemélyzet házaival és a gazdasági épületekkel. A káptalan királyi magánegyház volt, s így nem a területileg illetékes veszprémi püspök, hanem az esztergomi érsek alá tartozott. 1148-ban megkapta az uralkodótól a környező fontosabb vámbevételeket és a megyeri révtől a Csepel-szigetig terjedő Duna-szakasz halászati jogát, ami a későbbiekben véget nem érő perek forrásává vált a káptalan és a budai polgárok között. A káptalan feje, azaz prépostja, a 12. században már az ország legrangosabb méltóságai között, közvetlenül a püspökök után szerepel: 1186-ban a párizsi egyetemen végzett Adorján prépost volt a királyi kancellária vezetője, utódai pedig általában az alkancellári tisztséget töltötték be. Feltevések szerint a magyarok legrégebbi történetét Gesta Hungarorum-ában megörökítő Anonymus, III. Béla (1172-1196) király jegyzője is a budai káptalan prépostja volt. Valószínűleg a káptalan környékén állhatott a királyi ház is, amely a 12. század végén már európai uralkodók fogadására is alkalmas volt. 1189-ben ugyanis III. Béla király és felesége, Capet Margit (II. Fülöp Ágost francia király testvére) esztergomi látogatása után itt fogadta a III. keresztes hadjárat egyik vezérét, Barbarossa Frigyes német-római császárt. A káptalan körül alakuló városmagtól délkeletre, a dunai révkikötő és a piac környékén szerveződött a vá16. Györffy György: Anonymus. Rejtély avagy történeti forrás. Bp., 1 988.45. old.