Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)
VÖRÖS KÁROLY A világváros útján: 1873-1918
egy a Nagykörútig nyúló részeket, elsősorban az Andrássy úttól északra és a Kerepesi (ma: Rákóczi) úttól az Üllői útig; az előbbi zónában jobb módú, elsősorban a gazdasági élethez kötődő polgárok lakta bérházakkal, az utóbbiban egy arisztokrata rezervátummal, s vele egy társadalmi szinten az Andrássy út egész palotasorának külső végén a budapesti modern nagyburzsoázia és az arisztokrácia egymás mellett épült villáival. Ám részint már e tömbök belsejébe is beszivárogva, ezeken kívül pedig szinte egyértelműen — legfeljebb a körutakat és a legfőbb útvonalakat szegélyező bérházsorokat leszámítva — egyre inkább a kislakások növekvő s ennek megfelelően a cselédség egyre csökkenő aránya és az analfabetizmus erősödése válik megfigyelhetővé. Az itt lakók elsősorban a kispolgári és a szerény alkalmazotti-hivatalnoki elemek, valamint a munkásság felső rétege. Ez a kép Pesten elsősorban a Körúttól kifelé nagyjából az Aréna (ma: Dózsa György) útig, és a Keleti pályaudvartól délre a Kerepesi temető és a Eerencvárosi védgát (ma: Malier utca) vonaláig nyúló belterületre jellemző. De már ezekre a negyedekre is részben az ezen a külső határvonalon kívül eső, sajátlagosan a proletariátus által lakott kültelkek viszonyai lesznek jellemzők — mint Budán a Tabán és részben Újlak, valamint Óbuda esetén is. A lakások itt már nemcsak kicsik, de túlzsúfoltak is, albérlők és ágyrajárók tömegeivel, a cselédtartás már csak igen csekély arányú, a népesség analfabetizmusa magas; gyári munkások, napszámosok, legfeljebb 7. Körösi József: I. m; Uő-Thirring Gusztáv: Budapest fővárosa az 1891 -ik évben. I. m., megfelelő fejezetei és Rákosi Jenő: szegény, segéd nélküli kisiparosok, szatócsok, egészen szerény kishivatalnokok, de főleg hivatalszolgák, vasutasok lakóhelye ez. És lakóhelye a reménytelen sorsú, emelkedni nemcsak hogy nem képes, de nem is akaró lumpenelemeknek is. Ez a társadalmi-területi térkép, mely az 1890. és 1900. évi népszámlálások adataiból rajzolható ki, a világháború kitöréséig nem sokat változott — változásokat már csak a kilencvenes évek elejétől megfigyelhető építési konjunktúra során kialakuló új városrészek és főleg az elővárosi övezet megjelenése fog hozni a városképben. Mindez azonban a városnak e most vizsgált területeit már csak kevéssé, lényegesen pedig semmiképpen sem érintette. Budapest e részei, a városi bel- és nagy részében a külterület is, ebben a formájukban érkeznek el a világháború küszöbére. 7 Míg az életmód alakulása a társadalomban amúgy is meglévő, differenciáló folyamatokat erősítette tovább, addig a polgári fejlődésre jellemző bizonyos integrációs folyamatok is kibontakoztak, illetve folytatódtak. Legjellegzetesebb közülük a nemzetiségi asszimiláció volt: az a folyamat, mely még a városegyesítés korában is többnemzetiségű, bár a negyvenes évek óta erősen magyarosodó városból a millennium korára már döntő többségében magyar várost formált. A város népességében a magyar elem eluralkodása egyszerűen abból a népességszámot, s így a nemzetiségi viszonyokat is döntően átalakító bevándorlásból látszik származni, mely a 19. század végén is elsősorban a magyarlakta Budapest városrészei. In: Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, IX. köt. Bp., 1893.169-192. old.
