Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

ÁGOSTON GÁBOR A kezdetektől a török uralom végéig

dús és a városi tanács épületével. Ugyancsak itt kapott helyet a boltsor, az oszlopos üzletekkel körülvett piactér és egy nagyobb közfürdő. A piactértől délkeletre nagyobb, belső udvaros, északra pedig kisebb házakat találtak. A 3-4 szobás házakat padló- és falfűtéssel fűtötték, és csatlakoztatták a városi vízvezetékrendszerhez. A régészeti feltárások üvegfúvó és fémöntő műhelyeket, olaj- és szőlőpréseket tártak fel. A város a 3. század első felében élte virágkorát; lakóinak száma ekkor 10-12 ezer főre tehető. A városon kívül lóváltó állomás és fogadók, a várostól keletre pedig egy 100 000 négyzetméter területű fazekasnegyed feküdt, amely Pannónia tartomány legjelentősebb ipartelepe volt. Az aquincumi katonaváros és polgárváros közti jogi különbségek elmosódásával, a 3. században a két település lassan egyetlen várossá nőtt össze. A 3. század első felében, a város fénykorában, Aquincum lakossága a környező villanegyedek és falvak lakóival együtt akár a 40-50 ezer főt is elérhette.

9 Miután 433-ban Pannónia a hunok kezére került, Aquincum is elveszítette városias jel legét. A város római kori épületeit a longobárdok, avarok és a honfoglalás kori magyarok is felhasználták. Jóllehet a római városi szervezetnek a továbbéléséről Magyarországon sem beszélhetünk, a római örökség azonban kétségtelen. A honfoglaló magyarok ugyanis Aquincum területén, a késő római Castrum maradványait is felhasználva, hozták létre településüket. 9. Mócsy András: Pannónia a korai császárság idején. Bp., 1975. 136., 158-167. old.; Póczy Klára. Aquincum polgárvárosa. Kiállítás. Budapest Történeti Múzeum. Bp, 1983. és Kaiser-Póczy: I. m. Óbuda átvette az aquincumi légiótábor utcahálózatát, s határait is római építmények jelölték ki. A folyó bal partján pedig, a 4. század elején a barbár támadások ellen felépített ellenerőd, Contra Aquincum (a mai Március 15. tér) környékén alakult ki Pest város elődje. 2. Medium Regni: Budapest a honfoglalástól 1541-ig A mai Budapest területe már a honalapítás idején fejedelmi szálláshelyül szolgált. A város északi részén kialakult (Ó)budát 1241-ben, a budai várhegyen a tatárjárás (1241-1242) után IV. Béla (1235-1270) által felépített új várost, azaz Budavárát (a későbbi Budát) 1250-ben az ország közepének — medium regni — nevezik az oklevelek, ami azonban nem jelentette azt, hogy az ország korábbi központjai, a koronázóváros és leggyakoribb királyi temetkezőhely, Fehérvár, valamint az ország „egyházi metropolisa", Esztergom elvesztette volna korábbi jelentőségét. A 14. század elején egy forrás Budát „az ország székhelyének és a városok legnagyobbikának" nevezi: ettől kezdve Buda az ország fővárosának számított, jóllehet a királyi udvartartás és a királyi hivatalok székhelye ekkoriban még Visegrád volt, azaz, miként másutt is Európában, a főváros és a királyi rezidencia nem volt azonos. A 15. század elejétől azután a királyi udvartartás is Budára költözött, azaz ettől kezdve a város lo. A „római örökség" kifejezés Fügedi Eriktől származik. Ld. Fügedi Erik: Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán. JBpM 13,1959.9-10. old.; vö. még uő.: Városok kialakulása Magyarországon. In: Kolduló borátok, polgárok, nemesek. Bp, 1981.311-314. old.