A meg nem épült Budapest - Budapesti Negyed 18-19. (1997. tél – 1998. tavasz)
ELVI DOLGOK - SZEGŐ GYÖRGY Máshol megépült Budapest
szorítani. Tömören: Mi lett volna, ha...? Ha a század egyik nagy alkotója, akiről ma jó esetben is csak szakpublikációkban esik szó, de a maga korában az építészeti tértervezés egyik legragyogóbb értékét hozta létre, Budapestet tüntethette volna ki csúcsteljesítményével? Maróti Gézára gondolok. A századfordulós Budapest akkor az egész világot tekintve egyedülálló fejlődése számtalan helyen viselte az ő ihletett képzeletvilágának nyomát. Ma ebből szinte semmi sem maradt. Részint azért, mert Maróti — kevés építészeti munkáján kívül — elsősorban a mai látványtervező fogalmával definiálható tevékenységet folytatott. Installatőr és belsőépítész, máskor kiállítások rendezője volt. A kiállítási terep azonban más léptékű volt a század első évtizedeiben: az egész nemzeti teljesítmény — nyugodtan mondhatjuk — egész Európa ipari és művészeti életének színtereit jelentette. Maróti különleges, biomorf dekorációi, növényi ornamentikát és szecessziós nőalakokat, antik mítoszokat és népművészeti motívumokat egyedülálló harmóniában egyesítő képi gondolkodása abban a korban ember, történelem és természet szoros egységét reprezentálta. Az utolsó pillanatban, mielőtt a kézművességre alapító vizualitás teljes meghasonlása egyértelművé vált volna. Maróti (Rintel) Géza 1875-ben Barsvörösváron született. A család az elszegényedés elől menekülve Pestre költözött—jellegzetes századvégi program. Pesten a fiú kőfaragóinas, majd Oppenheim Ignác épületszobrász műhelyében dolgozik. A korabeli Budapest látványos építése megigézi, egyre inkább a vizuális művészetek összhangja, egyfajta dekorativizmusban öszMaróti Géza: Építészeti Ornamentika Ipatművészeti Múzeum Fotó: Ilovszky Béla
