A meg nem épült Budapest - Budapesti Negyed 18-19. (1997. tél – 1998. tavasz)

RÉGEN VOLT - GÁBOR ESZTER A lipótvárosi zsinagóga pályázata

földszinti befogadó térrel azonos méretű férőhelyet biztosítani a karzatokon a nők­nek oly módon, hogy a karzatok ne legye­nek túl mélyek, az ott ülők is tudják követ­ni a földszinten történteket; hogyan lehet megoldani azt, hogy a karzatok ne sötétít­sék el a földszinti ülőhelyeket, jusson az olvasáshoz elégséges fény mindenkinek. A tervbírálati jegyzőkönyv a pályaműveket elemezve e téren emelte a legtöbb kifo­gást. Lajta elismerést kapott: „A zsinagóga szabályos hatszögből fejlesztett alaprajzzal bír. A hatszög minden oldalára félköralaku apszist illeszt, melyekbe két egymás feletti sorban a női ülőhelyeket tervezi. Ezen el­rendezés által sikerült szerzőnek, hogy a zsinagóga belsejéül egy teljesen egységes hatású centrális tért alkosson, mely tér sze­rény magassági kiterjedéseivel, kedvező megvilágításával igen előnyösnek mond­ható" (Tervbírálat). „Sajátos és érdekes módon oldotta meg a problémát. A hexa­gonból kiindulva, a zsinagógát félkörű, nagy apszisokkal képezi, mellyel belül és kivül nagyszabású, hatalmas épületet lapi­dáris formákban állít elő" (Palóczy). Kifo­gásolta azonban a terv eklektikusságát, így folytatván: „Ehhez a többi épületrészek az előbbitől eltérő, önálló stílusban de eredeti ötletességgel hozzákapcsolódtak, s ezért az épület kissé szakadozott, nem egészen egységes hatásúnak látszik. Mindamellett a zsinagóga épületének igen karakteriszti­kus képét nyújtja" (Palóczy). „Nem helye­selhető, hogy szerző a zsinagógához tartozó mellékhelyiségeket, úgymint: az előcsar­nokokat, ruhatárakat, lépcsőket stb. a kü­lön épületben helyezi el..." (Tervbírálat) A Budapesti Hírlap ugyanezt kissé általános­abban fogalmazta meg: „A harmadik díj egy fiatalembernek jutott, Leitersdorfer Bélának, kinek szép jövőt jósolhatunk; itt is gyönyörű részletek vannak, de ezek a részletek még kevésbbé egyesülnek har­monikus egésszé. Keleti kupola szövetke­zik gót építménynyel, arkáisztikus formák, melyek szűzi szépségükkel megveszteget­nek bennünket, modernizáló részletek­kel." Komor Marcell is ambivalens érzéseit fogalmazta meg: „A harmadik díjjal kitün­tetett terv nagy tehetség szárnyalásáról ta­núskodik. A szárnyak azonban még nem nőttek ki egészen. Leitersdorfer Béla épí­tész, ugy látszik, megijedt a nagy suhogás­tól és gyalog szerrel folytatta az utat, a mely pedig különben a parnaszusra vezethetett volna. Utóbbiról magam is leereszkedve, egyszerűen konstatálom, hogy a tervnek tulajdonképeni templom része igazán si­került, de a mellékhelyiségeknek szervet­len kapcsolódása és kétféle architektúrá­nak szerencsétlen egybekalapálása nagyon lerontja a terv értékét." Majd ironikus hangján Ignotus: „...a konstantinápolyi zsidók s a Rothschild lordok sem képvise­lik oly tipikusan a zsidóságot, hogy zsidó templom keletkeznék, ha, mint az egyik koszorús terv teszi, egy skót uri kastélyra ráteszik a Hagia Sofia dupla taplósap­kaját." Mindezt a hétköznapok nyelvére lefor­dítva: Lajta tervének kupolája a bizánci előképekhez hasonlóan csak félgömbjével emelkedik az épület főtömege fölé; temp­lomterének alaprajza is világos, hat, félku­polával fedett apszissal bővített szabályos hatszög; a járulékos helyiségeket magába foglaló előépülct Tudor-gótikus formái azonban zavarossá tették az együttest.

Next

/
Oldalképek
Tartalom