A meg nem épült Budapest - Budapesti Negyed 18-19. (1997. tél – 1998. tavasz)

INTERJÚ - VADAS FERENC „Újjáépíteni vagy újat építeni?"

kell költöznie a színháznak, vagy ideiglenesen, vagy végleg. A közvéleményt sokkolta a nevezetes chicagói tiízvész híre is. A nagy katasztrófák mindig lendítő hatást fejtenek ki az érintett épülettípus korszerűsítésére. Például az 1881-es bécsi Ring Theater-tűz, illetve a Nemzeti Színház néhány évvel későbbi nagy korszerűsítése között is kimutatható ilyen oksági kapcsolat. Az 1903. decemberi chicagói színháztűz után kezdtek megjelenni, méghozzá igen nagy számban, a színházak tűzbiztonságával kapcsolatos cikkek, tanulmányok a magyar szaksajtóban. Közülük a legizgalmasabb Jakabffy Zoltáné volt, aki néhány évvel később a kultuszminisztérium építésze lett, és így a Nemzeti Színház ügyeivel is kapcsolatba került. Elkészítette egy tűzbiztos színház tervét, amelyben a forgalom problémáinak olyan megoldását javasolta, amely garantálja a kijáratok egyenletes igénybevételét: a nézőteret szektorokra osztotta, minden szektornak szigorúan elkülönített kijárata és minden szintnek saját lépcsőháza volt. Amikor 1908-ban Kertész K. Róberttel együtt új színházra tett javaslatot, akkor ezt az elvi sémát alkalmazta. E probléma, az épületen belüli közlekedés megoldása már korábban is jelentős szerepet játszott a Nemzeti Színház megvalósulatlan építéstörténetében, de akkor még más megfontolásból. Már a Kauser József-féle tervezet, illetőleg az alapjául szolgáló program is előírta mint az egyik legfőbb megoldandó feladatot, hogy a Nemzeti Színház egyes szintjeinek a forgalmát különítsék el egymástól, és közvetlenül vezessék ki az utcára. Mégpedig a színház közönségének erősen vegyes összetétele miatt, azért, hogy az előkelő páholyközönséget megkíméljék az erkély alacsonyabb társadalmi státusú publikumával való találkozástól. Valamennyi átalakítási terven ez a megfontolás, illetőleg ezen közlekedési probléma megoldása játszotta az egyik döntő szerepet, később persze inkább tűzbiztonsági megfontolásból. Egy idő után úgy tűnt, hogy eredeti telken való teljesen új épület felhúzása kerül napirendre, akkor pedig ideiglenes játszási helyről is gondoskodni kell. Amikor kiderült, hogy egész egyszerűen nem lehet olyan helyet szerezni a Nemzeti Színház számára Pesten, ahol a végleges új épület egy új telken épülhet fel, ahová a társulat a régi épületből átköltözhet, amikor az új épület elkészül, és utána le lehet bontani a régi épületet, és eladni a telket, akkor kénytelenek voltak elfogadni azt a koncepciót, hogy — nem lévén új telek — a régi helyén épüljön újra a színház. De mi történjen abban a néhány évben, amikor az építkezés zajlik? A Nemzeti Színház társulatát nem lehet feloszlatni vagy néhány évre szabadságolni. Tehát valamilyen ideiglenes megoldás szükséges. így merült fel az az ötlet, hogy épüljön