Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - SÁNDOR TIBOR Urak és parasztok — viták és mítoszok

(legalábbis 1942 nyaráig, az amerikai filmek Magyarországról való kitiltásáig) a tengerentúli film konkurenciájával. A beléjük fektetett tőkének rövid idő alatt kellett profittá alakulnia, hiszen a gyártó cégek többségének nem a filmkészítés volt a legfőbb profilja. Főképp filmforgalmazó vállalatok foglalkoztak filmgyártással. Gyártani az állami filmgyárakban, a Hunniában és az MTI kötelékébe tartozó Magyar Film Irodában lehetett, és ez a tevékenység nem volt folyamatos. A háborús konjunktúra idején a gyártási és a forgalmazási struktúra szűkös volta miatt a legtekintélyesebb cégek sem gyárthattak évi két-három filmnél többet. Egy film forgatása átlagosan két hetet vett igénybe. A filmgyártás kockázatos voltáról eltérőek a vélemények. Valószínű, hogy sem a kockázat, sem a haszon nem lehetett kiugróan magas. A gyártók többsége is a jobb módú középrétegekhez tartozott. A filmgyártást övező politikai klíma 1938-tól kezdődően radikálisan megváltozott. A film és a politika kapcsolatában meghatározó szerepet játszott a zsidókérdés. Smolka János írja a Mesegép a valóságban című, közvetlenül az első zsidótörvény bevezetése előtt megjelent könyvében: „Magyarországon az első száz magyar hangosfilmből 93 filmet zsidó cégek gyártottak és 65-öt zsidó rendezők rendeztek, viszont a szereplők között igen kis arányban szerepelnek. Magyarország egyébként ilyen statisztika felett egyelőre nem rendelkezik. Altalánosságban azonban megállapítható, hogy a I, Smolka János: Mesegép a valóságban. Bp., Cserépfalvi, é. n. 16. old. Smolka később maga is az őrségváltás áldozatává válik. szakma jelentős cégei között összesen két keresztény filmvállalat volt. Az egyiknek a tulajdonosa azonban kivándorolt Németországba, a másiké öngyilkos lett. Gsak a legutolsó esztendőben keletkezett néhány keresztény cég."

1 Hasonló volt a helyzet a mozifronton is. 1939. május 26-án, három héttel a második zsidótörvény kihirdetése után Tőrey Zoltán, a Magyar Film Iroda vezetője kimutatást készített főnöke, Kozma Miklós részére a budapesti mozik engedélyeseiről. Megállapította, hogy 78 budapesti moziból 50 tekinthető de facto zsidó kézben lévőnek.

2 Látható tehát, hogy az őrségváltásra irányuló törekvés a filmszakma területén gyakorlatilag a filmiparban tevékenykedők szinte egészének lecserélését jelentette. Ezt a kormánypolitika csak több lépésben tudta megvalósítani. A folyamat 1944 tavaszán zárult le. A szakma zsidótlanítása érdekében hozták létre a Színházés Filmművészeti Kamarát 1939 elején. A kamara története, működési zavarai, az átszervezésére tett kísérletek mind összefüggésbe hozhatók a zsidókérdéssel. A filmgyártás 1939-es pénzügyi válsága és a gyártási reform úgyszintén. A későbbiekben megvalósított filmszakmai átszervezések motívumai ugyanúgy a zsidókérdésre vezethetők vissza, mint ahogyan a kormányzat által megkívánt és legyártott propagandafilmek is érintették ezt a problémát. Minden 1944. október 15. előtti, a filmipart érintő változtatás, terv a zsidókérdés megoldását célozta. Paradox módon a 2.0. L. Kozma iratok. K—429.59. csomó, 2-3 d/81.