Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)
A PESTI UTCA ÚJSÁGJAI - SZABÓ DÁNIEL Hirdetési kultúra a századfordulón
goztatására, mert a kívülálló s egy kései kutató sem lehet százszázalékosan biztos, hogy ők kizárólag saját termékeiket árusítják, ezért ez is megjelenik egy-egy hirdetésben 3 . A saját gyártmány kifejezés azonban néha csak egy-egy termékre utal, ami a többi cipő hasonló jellegét kétségbe von35 T T ' hatja . Hangsúlyozni szeretném, hogy ez a termékkel összekötött „politikai" érték, bár megjelenik a hirdetések szövegeiben, ritkán uralja azokat. Mivel a cipészek hirdetései, feltéve, hogy nem valamiféle kampányt folytatnak, például egy új üzlet megnyitása kapcsán, lényegében szezonális ritmushoz igazodnak, vagyis egy-egy évszaknak, a báli idénynek stb. megfelelő cipőket kell hirdetniük, a cégre utaló márkahirdetés aligha elégséges. Mivel az Agulár család évszakonként előveszi régi hirdetési kliséit, megesik, hogy idényváltáskor eltűnik a politikai utalás, s az úgynevezett „copy", a hirdetésszöveg az előző . -, . • 36 évihez ter vissza . Említettem már, hogy a cipőkereskedők konkurenciaharcában az egyes cégek számára úgyszólván elemi kényszer, hogy terméküket némileg egyénicsítsék, s azt a benyomást keltsék a fogyasztóban, hogy náluk előnyösebb vásárolni, mint máshol. A fogyasztási cikkekhez társított klasszikus kereskedelmi értékek (tartósság, olcsóság) kiegészülnek a társadalmi réteghez tartozás értékeivel (elegáns, gavallér, úri), amelyek, mivel az öltözködéshez kapcsolódó árucikkekről van szó, mindenekelőtt a külső megjelenésre utalnak; ezeket „fejeli 34. Budapesti Hírlap, 1903. november 21.22. old. 35. Friss Újság, 1905. november 27. 08. old. meg" a politikai érték (a magyar, a honi ipar pártolása). Ám még ez sem tűnik elégségesnek a vásárlók megnyerésérc. Cipészcsaládunk igen gyakran egyéb előnyöket is ígér cipői vásárlóinak. Ilyenek a kenőcsök: Agi és Guzi, a sámfákkal való kecsegtetés, a csizmában elhelyezhető, természetesen saját találmányú melegítő — a termékhez kapcsolódóan. A kellő értékű vásárlással együtt járó sorsjegy-ajándék, vagy a mindenkinek felajánlott regényfolyóirat épp úgy nem tartozik a klasszikus cipőkereskedelemhez, mint az, amit a következő hirdetés ajánl: „AKAR PESTEN MULATNI? Úgy jöjjön hozzám Szent István napra. Hogy igen tisztelt vevőimnek kedveskedhessek a következő előnyöket biztosítom: .... — Minden vevő ingyen kap: 1 lóverseny belépőjegyet a nagydíjra egy biztos tippel; 1 állatkerti belépőjegyet; 1 Ősbudavár belépőjegyet" 37 . Nem tudjuk, hogy a fogyasztókat menynyire vonzotta az ilyen rendkívüli ajánlat, a konkurencia mindenesetre idegesen reagált: „Nem csábítjuk rendelőinket és vásárlóinkat ingyen sámfák és világhírű kulimász kenőcsökkel. ( apóink jóságának megóvására ily világhírű kotyvasztékokra semmi szükség nincs. Elvünk a külföldről behozott silány gyártmányokat, olcsó árainkkal kiszorítani. 36. Ehhez az árviszonyoknak persze lényegében állandónak kell maradniuk. 37. Budapesti Hírlap, 1901. augusztus 14.15. old.
