Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

A PESTI UTCA ÚJSÁGJAI - LIPTÁK DOROTTYA A családi lapoktól a társasági lapokig

világuknak megfelelően különbözőképpen foglalkoznak a lapok, és különféle mintákat jelenítenek meg. A Magyar Salon hasábjain egy addig még csak képzeletben élő világ tárul fel, mikor az egyszerű olvasó a képek segítségével beléphet Klotild hercegnő alcsúti kastélyának báltermébe, betekinthet gróf Csáki Albinné budoárjába. Az enyhe sznobéria és parvenüség iránti igény kielégítése keveredik a polgári „egyszerűség és természetesség" érzékeltetésével. A lapok egyik kedvenc témája a művészvilág életének és otthonának bemutatása. Az évtizedek alatt százszámra megjelenő művészportrék a sztereotípiák és sematizmusok bő tárházát jelentik. Több nyáron át is ellátogathatunk Jókai svábhegyi villájába, ahol Laborfalvi Róza épp a kamrából jő mosolyogva, és a fűszereket veszi át a pesti szállítótól. Ezek az írások azt az illúziót keltik az olvasóban, hogy végeredményben nincs különbség a felsőbb körök és egy átlagember világa között. Az Új Idők, erőteljesebben mint a többi lap, a praktikum felé fordul. A lakás higiéniai követelményeire hívja fél a figyelmet, tanácsot ad előfizetőinek a drapériák, függönyök megválasztásához, a gyerekszoba berendezéséhez. A zsúfoltság elkerülése érdekében a dísztárgyak kiválasztásában mértéktartást, szolid ízlésre, egyediségre való törekvést ajánl, bár hasábjain bőven találunk rózsaszínű cukros leányportrékat, csörgedező patak mentén emelkedő hófödte hegycsúcsokat idéző tájképekkel. A polgárasszony puritán világának közvetítése jól megfér a puha fészek, a polgári kényelem és kedvtelések bemutatásával. Ennek alanya maga a költő, Kiss József, tárgya pedig otthona, melyről már életében legendák kapnak szárnyra, és minta követésére sarkall. Ezért is mutatja be azt A Hét. Kiss József lakása típusosán annak a jómódú városi polgárnak az otthona, aki nem sajnál magától bizonyos élvezeteket, és ezért anyagi áldozatokra is képes. Madách csesztvei kúriájában lévő „dolgozó szobáját nagy boltozatairól és sötétségéről maga nevezte el oroszlánbarlangnak". Vörösmarty népi tornácos házának „rendkívül alacsony gerendás szobái nyomasztólag hatottak kedélyére". „Jókaiék a hatvanas években már egész sor szobában laktak," ,„dolgozó szobájában a bútor világos cseresznyefa, zöld bőrrel bepárnázva".

43 Kiss József viszont már palotában lakik, igaz hogy egy bérpalota harmadik emeletén, „de az a tér, amit megfizetünk, az enyém, és a luxus oly természetes" — vallja.

44 Lakása tele van hívogató fotöjökkcl, selymes vánkosokkal, gyönyörű Bokhara perzsákkal. Gyűjtő — inkább ösztönével és szívével, mint szakavatott tudásával. Büszke empire asztalára, óbécsi ezüst kosarára, Tiffany üvegeire, képgyűjteményére: Mednyánszkyaira, Vaszaryaira és Rippl Rónaiaira és arra, hogy e téren a Hatvanyak, a Herzogok és a Strasserek nyomdokain halad.

45 A nagyvárosi polgári jólét és •afin de siècle világpolgári érzésvilágát fejezi 43. Idézi Lyka Károly: Nemzeti romantika. Magyar művészet, 44. Kiss József: Az én dolgozószombám In: i. m., 34-35. old. 1850-1867. Bp., 1942.74-75. old.