Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

A PESTI UTCA ÚJSÁGJAI - LIPTÁK DOROTTYA A családi lapoktól a társasági lapokig

mivel nem sújtotta hírlapbélyeg-adó, mint honi társait— olcsóságának köszönhette.''

0 Az olvasókért folytatott kíméletlen harcot érzékelteti, hogy a legkedveltebb magyar hetilapok (Vasárnapi Újság, Új idők, Ország-Világ, Képes Családi Lapok) a század utolsó évtizedeiben érik cl a 10 ezres előfizetői számot. A legmodernebbnek számító A Hér-ct 3000-4000 példányban adják ki. Ezért a lapok, ízlésirányuknak megfelelően, szüntelen tiltakoznak, hogy az olvasók kölcsönadják egymásnak a lapokat. Egyesek a hazafias érzületre apellálnak (áldozzanak a magyar lapokra), míg mások rezignáltán állapítják meg, hogy „az irodalmi kölcsön olvasásdivatja egész művelt Közép-Európában csak nálunk dívik."'

11 Az olvasók még többnyire két nyelven olvasnak. A kortársak visszaemlékezése szerint az 1870-es években a művelt középosztály (az értelmiség és a hivatalnokréteg) nagyobb arányban forgatta a német nyelvű sajtót, mint a magyart. A mérleg nyelve az 1880-as, 1890-es években billent át a magyar nyelv felé, egyidejűleg a német polgárságnak a gazdasági és kulturális életben bekövetkező fokozatos térvesztésével, az asszimilációval és nem utolsósorban a Budapestre vidékről bevándorló magyar anyanyelvű százezrekkel. Praktikum és illúziók — az újságok életmódtanácsai A század végi Budapest hétköznapi élete telve van a polgári jólét kiteljesedésének megannyi jelével. Budapest polgársá40. Dieter Barth: Das Familienblatt, Fin Phänomen der Unterhaltungspresse des 19 Jahrhunderts, Frankfurt, 1975. ga — ha szerényebb méretekben is, mint párizsi és bécsi társai — ekkor lép a tömegfogyasztás útjára. Ugyanakkor néhány évtized alatt százezrek áramolnak a fővárosba, köztük szép számmal idegen etnikumok leszármazottai. Számukra a nagyváros a kihívások szövevényes hálóját jelenti, ezért igyekeznek adaptálódni. A társadalmi státust jelző szimbólumok (az otthon, a viselet) a polgárosodás terjedésével új jelentéstartalmat vesznek fel. A tradicionális társadalomhoz képest ugyan csökken státust illető megkülönböztető funkciójuk, de megmarad jelző szerepük. Adott csoport nemcsak ily módon kívánja kifejezésre juttatni, hogy hová tartozik, hanem jelzésértéke is van annak, ha c meghatározásban bizonytalanság, okykor zavar mutatkozik. A polgárosodás útjára lépők széles csapata keresi ekkor identitását, melynek megtalálásában nyújtanak eligazítást, fogódzót az újság életmódtanácsai. A magára valamit is adó képes hetilap minden számában közöl egy-két divatrajzot, fotót a hölgyek számáta (c mellett külön divatlapok is állnak rendelkezésre, a különféle Bazárok és társaik). De a figyelem ekkor már a férfiak félé is fordul. A Hét Mangold Kolos kis divatlexikonát közli táblázatos formában. Ebben pontos eligazítást kapunk, hogy ebédmeghíváskor kötelező a fekete redingot kétsoros mellénynyel, világosszürke csíkos nadrággal, hozzá fehér sima ing, zárt „Vaudville" gallérral. Ehhez kiegészítőnek escarp vagy hosszú nyakkendő, magas, gombos lakkcipő, cilinder, világosszürke vagy barna kesztyű 1 66-214,283-298. old. 4i. A Hét, 1899. december 24.885. old.