Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)
A PESTI UTCA ÚJSÁGJAI - LIPTÁK DOROTTYA A családi lapoktól a társasági lapokig
rejátszik ebben az is, hogy az Ország-Világ nemcsak a szerkesztőket váltja sűrűn, hanem a kiadókat is. Többször tőkehiánnyal küzd. így 1893-ban Benedek megválik a szerkesztéstől, és helyét Váradi Antal veszi át. 0 új írógárdát hoz magával, és ez egyben a lap lassú elszürkülését hozza. A lapot egyre inkább eluralják Bársony István novellái („Ballerina szív", „Pipacs Kisaszszony"), valamint Tolnai Lajos folytatásos regénye, „A Zsuzsink" a falusi életről és egyéb hasonló színvonalú írások. Kiváló minőségű, egész és fél oldalt betöltő képek illusztrálják az ismeretterjesztő cikkek tartalmát, melyek dokumentatív értékűek. (Sorozat a magyar főurak műgyűjteményéről, tudósítások Herkulesfürdőről). Az idő előrehaladtával a lap képi világa egyre jobban igazodik a szépirodalmi részhez. Édeskés, szentimentális zsanér- és életképek, egy-egy humoros, karakteres portré tölti meg az oldalakat. A Fekete József és Hevesi József szerkesztőpáros által 1884-ben indított lap, a Magyar Salon címében is jelzi, hogy elsősorban a társasági élet színterévé kíván válni. A szerkesztők jó érzékkel tapintják ki a lassan mentropolissá alakuló főváros úripolgári közönségének az igényét, amelynek a Duna-parti korzózás, bálozás mellett érdeklődése kiterjed a színház, a zene és képzőművészet, az irodalom és a politika világára is. Erről a világról kíván beszámolni a lap, illetve segíti olvasóit abban, hogy a dél14. Hírlapjaink. A magyarországi hírlapok monográfiája. II. kötet. Bp., 1896. Benedek Elek: Édes anyaföldem. Bp., 1920.51-59. old.; A magyar sajtó története. Szerk: Kosáry Domokos-Németh G. Béla, Bp., 1985.11/2. kötet. 464-475. old. utáni tea-zsúrokon, szalonbeli estélyeken e témákról is tájékozottságot áruljanak el. Előfizetési felhívásaikban a szerkesztők — mint többi laptársaik — az olvasók hazafias érzületére apellálnak, midőn bizonygatják, hogy folyóiratuk a hazai művészet és irodalom pártolója, és semmiben sem marad el külföldi társaitól. A nemzeti hiúságot ügyesen vegyítik egy kis sznobizmussal. Sikerül megnyerni társnak lapjuk számára a műértő, művészetpártoló és pompakedvelő grófot, Keglevich Istvánt, ami önmagában is újszerű a magyar újságírásban. A lap az arisztokrácia újabb tagjait — mint közreműködőket — így magához vonzza. Ez egyben jótékonyan növeli az előkelőségekre kíváncsi előfizetők táborát, de népszerűsíti a lapot a felsőbb osztályok körében is. Ugyanakkor ez nem jár feltétlenül ájult tekintélytisztelettel. Bár kétségtelenül sűrűn jelen vannak a high life-ró\ szóló beszámolók, és van valami mosolyogtató abban, amikora József főherceg alcsúti kastélyában folyó élet bemutatásakor a puritán életvitel, a polgári szokások és erények kerülnek előtérbe. Az arisztokrácia világához való közelebb kerülés mellett megjelennek a hazai társadalom helyzetét feltáró hosszabb tanulmányok. Köztük a legmaradandóbb Bcksics Gusztávnak a polgárság szerepét és térnyerését vizsgáló írása, viszszatérő téma a nők helyzete. 15 Színvonalasnak és újnak számítanak a folyóirat tematikus számai. Foglalkoznak a magyar váro15. Beksics Gusztáv: Polgári elem a magyar társadalomban. Magyar Solon, 1884-85. III. kötet; A nőkérdésről: Magyar Salon, 1884.1. kötet, 1892. XVII. kötet, 1895. XV. kötet; Fekete József: Tündérlak magyar honban, Magyar Salon, 1884-85. II. kötet.