Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

A PESTI UTCA ÚJSÁGJAI - LIPTÁK DOROTTYA A családi lapoktól a társasági lapokig

Publicisztikai újszerűsége is ennek az igénynek a kielégítésében rejlik, tehát korra, nemre, szociális státusra való tekin­tet nélkül mindenkihez kíván szólni. Széles olvasókörnek szánt illusztrált heti­vagy havilapról van szó, amely gazdag szépirodalmi és népszerű tudományos cik­keivel szórakoztatva tanít és tanítva szóra­koztat. Fő ismertetőjegyei: a sokoldalúság, a prodesse et delectare elvének érvényesülése, a periodicitás, a folytonosság és az állandó­ság biztosítása mind formában mind prog­ramban. Ehhez társul még a nyelvi közért­hetőség és a mondanivaló kihangsúlyozása változatos, figyelemfelhívó képanyaggal, továbbá szoros kontaktus az olvasóval és tudatos népszerűségre való törekvés. Bár észlelhető némi árnyalatnyi világnézeti, ideológiai eltérés egyes szerkesztőségek törekvéseiben, ez olyannyira minimális, hogy a célkitűzést nem befolyásolja. ízlésvilágát tekintve e sajtótípus jellem­zője a kiszámíthatóság, a távolságtartás, mérsékelt érdeklődés a politika, a művé­szetek, az élet dolgai iránt, a túlzott aktu­alitásra való törekvés csábító erejének el­kerülése, mivel a napilapokkal ebben nem tud konkurálni. Időszakonként markáns nemzeti hazafias érzület fűti, és nemzeti művelődési mintaképeket közvetít. Az irodalomkritikai lapoktól és az egyéb szak­folyóiratoktól megkülönbözteti a száraz, szigorú hangnemtől és a tárgyszerű infor­mációktól való tartózkodás vagy olykor a tanító-nevelő célzat előtérbe kerülése, mely idővel egyre inkább elmozdul a könnyed társalgási nyelv irányába. Társadalomtörténeti szempontból néz­ve, a megcélzott és a tényleges olvasókört a fővárosi és vidéki városi polgárság közép­ső és alsó rétegei, a polgárosodó kis- és kö­zépnemcsség, valamint az értelmiség teszi ki. Számukra kívánják e lapok a meghitt közösségi élet cthoszát hirdetni, követve a társadalmi szerkezet változásait, a családi lapoktól a társasági lapok színrelépéséig. A Vasárnapi Újság, a „törzsökös magyar olvasó" újságja A családi lapok sorában legnagyobb tra­dícióval a Vasárnapi Újság rendelkezik. Fénykorát az 1867-es kiegyezést követő évtizedben éli, amikor „a sajtó és a közön­ség kölcsönösen nevelte egymást miná­lunk. Az újságok azt hitték: a házakba kell férkőzniök, és ez csak úgy lehetséges, ha az egész családnak adnak olvasmányt a nagymamától a hatesztendős Mariskáig. És megszületett az a hírlapfaj, amelyet egy szakember nemrég kíméletes szép szóval enciklopédikusnak nevezett. Vagyis min­dent ád, és fölöslegessé tesz minden egyéb nyomtatott papirost: könyvet, revue-t, nó­tát, képes, divat, viczez-, sakk-, és gyer­mekújságot." 7 A Vasárnapi Újság címlapja is eligazítást ad, kikhez kíván szólni. Az 1854-es lapala­pítás óta a címlap csak egyszer alakult át 1876-ban, de a régi motívumokat továbbra is őrizte. Konstans elemként mindvégig középen trónol Hungária alakja, jobbjában az ország címerével, bal karját védelmező­én kinyújtva lepillant a lába alatt elterülő 7. A Hét. 1 896. november 29.830-831. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom