Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

LISZKA. Mert büntelenségem, még ebben a végső Ínségben is gyanúval terheli. MIKLÓS. Mert okom van rá! LISZKA. Nincs! MIKLÓS. Van, mert az én becsületemnek te miattad vége. LISZKA. Hát az enyimet kik fojtogatták meg? MIKLÓS. (Fejéhez kap két kezével.) Óh minő kérdések?! Liszka! ne vigy a kísértetbe! tudod, hogy vak dühöm vért képes ontani! Beszélj, hogy mit akarsz? LISZKA. Hagyjon el örökre! MIKLÓS. (Megnézi, elhatároz//.) Jól van, most már elhagylak! s búcsúszavam csak az hozzád, hogy úgy áldjon meg isten, a hogy engem megszomorítottál! (Kontráné belép, Miklós éppen szembe megy vele, keblére borul.) Anyám! vigyen innen, mert mindjárt meghasad a szivem!!! (Csoportozat.) (A függöny legördül. VÁLTOZÁS ( Ketté választott szinpad. A nézővel szemben jobbra csinos ebédlő, középen kerek asztallal, az asztalon boros és savanyúvizes üvegek, jó rakás. Az asztal mellett, szemben egymással Miklós és Abris. Miklós az asztalra könyökölve hanyagul virginiai szivart szi. Hátul, az asztalon tul, nyolcz-tiz tagból álló tisztességes czigány banda. Balra közönséges ivó szoba, hátul a sarokban söntés, és két oldalt két hosszú korcsmai parasztasztal padokkal.) ELSŐ JELENET. MIKLÓS. ÁBRIS. GZIGÁNYOK jobb oldalon. Baloldalon ÖRDÖG SARA egyik asztal mellett, tarisznyája, kosara mellette, előtte egy messzely es üvegben egy kevés pálinka. A függöny felmentekor Mrawesák belép az ivóba, kezében iratokkal, miket az oldalzsebébe igyekszik tenni. KATI a söntésben. MRAWCCSÁK. Biró, jegyző szamár, ostoba! In megmondta neki! (Fenyegetve.) Sag vart! ezir mig fogtok lakolnyi! becsületes utas igy tenni csufa! bezarnyi! mikor van „passz!" égisz ország, mig „olájos"-ba is! (Dühösen kopog az asztalon.) Hej! zsidó! herszt? hej!