Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

LISZKA. Oda! JEGYZŐ. Pedig kár érted, mert fiatal vagy és csinos! LISZKA. Azért megyek oda! JEGYZŐ. Persze, ez a jó ártatlan társad majd odáig vezet? LISZKA. (Jobban hangsúlyozva.) Mondtam már, hogy ne törődjön vele! JEGYZŐ. No hát akkor a kérdésre felelj: hol születtél? LISZKA. Itt. JEGYZŐ. (Cseresnyésen? LISZKA. Igen. JEGYZŐ. (Gondolkozva.) Én itt „Angyal"-okat nem ismerek. BIRÓ. Egy volt régente, az is meghalt. LISZKA. Annak a lánya vagyok én. BIRÓ. Lehet! (Ránéz.) Hát tudod-e a történetét? LISZKA. Tudom! BIRÓ. Hát az anyádét? LISZKA. Azt nem. BIRO. Hát tán azt kitudni jöttél haza? LISZKA. Azt. BIRO. No azt könnyen megtudhatod. LISZKA. Hát mondja el. BIRO. Anyád megölte apádat, azért elitélték örökös fogságra, 16 esztendőt ki is töltött hiven, akkor valami uton-módon kegyelmet kapott, s haza jött, azóta itt csavarog a környéken; hol kártyát hány, hol koldul; de mindenütt iszik, s annyit mondhatok, hogy nagy örömed nem igen lesz benne! LISZKA. (Lassanként lehanyatlik a kőre s arczát elfedi, magában.) Oh nyilj meg alattam, s végy magadba jó föld!! BIRO. (Folytatva.) Úgy hívják, hogy „Ördög Sára!" „Angyalból" ördög lett! MIND. (Bámulva.) Ez, az Ördög Sára lánya? BIRÓ. Aza! 1. ASSZONY. (Nézegeti Liszkát közelről.) (Csakugyan, hajói megnézem, épen arra az istentelenre ütött! Nézze, komámasszony! 2. ASSZONY. Szakasztott az anyja: szeme, szája, orra! 1. ASSZONY. Még a virtussá is! 2. ASSZONY. Hja! nem messze esik az alma fájától. LISZKA. (Fölkelhatározottan.) Ej, mindegy, előbb-utóbb meg kell lenni; én sietek vele! Jegyző ur, ugy-c szabad nekem már innnen elmenni, ha fogadom, hogy nem ártok senkinek? JEGYZŐ. Szabad! LISZKA. Akkor megyek! (Indul.)