Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

RÉZI. Az? Azt mondják, hogy gyilkos. ÁBRIS. /J7 ïn ... p (Egyszerre.) Gynkos: MIKLÓS. SÁRA. Hogyha él, ha megőrizte Isten — őrizze, óvja meg a bűntől, a rossztól, késő vénségéig, élete fogytáig. ÁBRIS. Kitölt meg? RÉZI. Azt beszélik, hogy az urát. MIKLÓS. Régen? RÉZI. Nagyon régen! MIKLÓS. Hogy hívják? RÉZI. „Ördög Sára." MIKLÓS. Hát a férjét hogy hívták? RÉZI. Azt nem tudom. Különben folytassuk a játékot s ne törődjünk vele. SÁRA. (Elmerülve.) Ha Isten kijelentené egyszer bűnös lelkem előtt álmomban, vagy más látományban, hogy él, hogy az én gyermekem... MIKLÓS. (Sárát nézve, magában.) Beszélek vele, hátha ez az anyja? SÁRA. Hogy bűntelen, becsületes, eltagadnám előtte, hogy anyja én vagyok, csak titokban szeretném s vele is megszerettetném magamat. Oh boldogságos szűz, lehetne még ez? MIKLÓS. Vájjon mit morog magában? SÁRA. Ej nem vagyok rá méltó. Bár ne is jutna eszembe soha. Ugy kell! ... ez a büntetés, s jobb is, ha igy veszek el, Kain-bélyegemmel. (ínéiul.) MIKLÓS. Hova megy, anyókám? SÁRA. Mi gondja rá? MIKLÓS. Hát szeretnék magával beszélni. SÁRA. Semmi közünk egymáshoz. (Megy.) RÉZI. Ejnye vén ördög, nem látja, hogy kivel beszél? SÁRA. (Visszafordul, gúnynyal.) Látlak, lelkem, látlak mindnyájotokat, szépek vagytok, fiatalok, szeretőtök is van, hát nekem hagyjatok békét. (Katihoz.) Katikám! egy meszelykét a törkölyből, tudod, egy meszelykét. (Isméta többihez.) Én is voltam ilyen, de még szebb, még derekabb s tik is lehettek még majd olyanok, mint én... űgy, úgy. (Ela korcsmába.) MIKLÓS. En utána megyek s beszélek vele. (Feláll, indul.) ÁBRIS. Ugyan mit beszélnél egy ilyen vén banyával? MIKLÓS. Azt már én tudom. ÁBRIS. No ne menj, nem eresztelek! (Meglátja a bejövő Kontrát.) Nézd csak, ki jön itt? MIKLÓS. Talán Liszka? (Megfordul, meglátja Kontrát.) Kontra? Mit keres ez itt?