Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

RÉZI. Olyan nincs! FÁNI. Hát van-e neki olyan szép okos szeme, mint Lőrincznek? — mi? RÉZI. No a szemei szépek! szebbek, mint a Lőrinczé, meg a Móriczé! FÁNI. Meg mint az Ábrisé! REZI. Az nem igaz! FÁNI. Miért ne volna igaz? RÉZI. Azért, mert Ábrisnak se szép szeme, se szép orra nincs. FÁNI. De van szép szakálkája! RÉZI. Az van! S meg is mondom neki, hogy a szakálkáját le ne vágassa, mert akkor a Fáni szívének s szerelmének vége! FÁNI. Te Rézi, ne bolondozz velem! ÁBRIS. (Miklóshoz.) Már mindegy, pajtás, a nőknek is bemutatlak, legalább jobban telik az idő. (Rézihez.) Vágó Miklós, mészárosmester Pestről. REZI. Nagyon örvendek! — A vásárra tetszett jönni? MIKLÓS. Hát vásár lesz itt? REZI. Igen, héttón barom-vásár, kedden a vegyes. — Kati! hozz ki székeket! Régen ismeri Ábrist uraságod? MIKLÓS. Egy pár esztendeje! RÉZI. Ő is Pesten tanult. MIKLÓS. Tudom. RÉZI. Jól érti a mesterségét, ógy-e? MIKLÓS. Nagyon jól! (A székeket kihozzák.) REZI. Tessék helyet foglalni! (A társasághoz.) No, kin van a sor? MIND. Lőrinczen! Lőrinczcn! LORINCZ. Nekem nincs nótám! RÉZI. Muszáj lenni! LORINCZ. De ha nincs! RÉZI. Hát mondjon, a mit tud. (Miklóshoz.) Mert tetszik tudni, elhatároztuk az előbb, hogy mindenki elmondja a legkedvesebb nótáját, hát mondja el az úrfi is. (Lóriuezre értve.) Mert ő az utolsó! (Lőrinezhez.) No hát ne kéresse magát! LÓRINK CZ. Jól van, elmondom azt, a mit tudok: Énekel. Bahot vittem a malomba, Azt hittem, hogy kukoricza. Sári /arra Zárom, sári /arra lároi/i, Azt hittem, hog)' kukoricza!