Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

s Ábris elé fordul.) Hát nézd, úgy ült a bíró, a hogy te most (háta mögé mutat), ott az ajtó, ott jöttek be s hátulról megragadtak, vagy megragadtak volna, hanem a mint észrevettem, nézd — (mutatja előbb a jobb, aztán a bal könyö­két, k'ihegyesíti s lökést mutat), egy-kettő, megfordultam köztök s csak úgy szédült a hat „fogd-meg", némelyik meg a padlót ölelgette! Ekkor aztán a zöld asztalra csaptam, jaj de szép ütés volt! tánczolt rajta minden, még a bíró is féllábra ugrott! „Mit akar velem az úr? rabló vagyok én, vagy gyilkos? mi?" De biz ő kelme egy szót se szólt, csak integetett és csengetett! No tudod, aztán tódult a sok drabant, s mind nekem esett, de én büszkén lenéztem a sok árva vitézt, hozzájok se nyúltam, csak azt kiáltottam, hogy: „vezessetek, megyek!" ÁBRIS. Hát aztán? MIKLÓS. Aztán? hát 14 napig pihentem! ÁBRIS. Hát Liszka? MIKLÓS. Hát ő is fogva volt. ÁBRIS. És hogy szabadult ki? MIKLÓS. Hogy? hát úgy, hogy én bolondjába magamra vettem a lopást olyanformán, hogy az az én tulajdon pénzem volt, mint apai juss. így aztán őt felmentették; de egyszersmind, hogy tőlem örökre elidegenitsék, anyám és Kontra kivitték, hogy Liszka szülőföldjére „per zsupp" haza kül­dessék! ÁBRIS. És azt csakugyan meg is tették vele? MIKLÓS. Meg hát! hisz azért jöttem ide, tudod! ÁBPRIS. Nagyon furcsa dolog! MIKLÓS. Nem furcsa, hanem keserves! Mert először nem én loptam el a pénzt, tehát nem tudom, hol lehet? másodszor most kezességre vagyok szabadon, harmadszor az anyámmal perben állok, és se neki, se nekem pénze nincs, s ha a pert megnyerjük, se lesz, mert „a hol nincs, ott ne keress" Negyedszer a gseftet elhanyagolom, és ötödször ezt a „toloncz"-ra került lányt nem bírom elfelejteni! ABRIS. Biz c sok egy magyarra! MIKLÓS. Sok! de majd legyőzöm, csak egyet tudjak meg. ÁBRIS. Mit? MIKLÓS. Hogy az a leány csakugyan ártatlan-e? mert néha mégis azt gondolom, hogy — hátha mégis? ... mert tudod, gyarló az ember, szóval: most tudom meg igazán, hogy mi hát az a leány: angyal-e vagy ördög? ÁBRIS. Igazad van, most megtudhatod!

Next

/
Oldalképek
Tartalom