Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

A PESTI UTCA ÚJSÁGJAI - BUZINKAY GÉZA Bulvárlapok a pesti utcán

rejöttéről és legfontosabb jellemzőiről, azok készítőiről alig esik szó a magyar sajtótörténetben. Ha viszont angol vagy amerikai sajtótörténeteket ütünk fel, egyik legfőbb feladatuknak tekintik annak az útnak a bemutatását, amelyen a sajtó képessé vált a tömegek meghódítására és befolyásolására. Az egyetemeken nem is olyan régen még oktatási anyagként használt munka a magyar sajtó „teljes züllés"-eként mutatta be a bulvársajtót. „A tulajdonképpeni mélypontot a polgári sajtó akkor érte el — írta —, amikor kivétel nélkül minden polgári lap szőröstől-bőröstől, szerkesztőstőikiadóstői a tőke járószalagjára került. A polgári sajtó a kapitalizmus korában tisztán, melléktekintet nélkül: üzlet. ...Ez az az időszak, amikor megindul a verseny, a hajsza az olvasókért. Egymást túllicitálva tülekedtek az újságok: melyik tudja jobban kiszolgálni vevőit, az olvasókat. Az a jó újság — kapós áru —, amely legjobban megnyeri az olvasó tetszését. Az olvasót pedig úgy kell megnyerni, hogy hízelegnek neki, politikai botrányokkal, törvényszéki vagy rendőri véres csemegékkel traktálják — röviden: mindent elkövetnek, hogy hajlandó legyen 2-4 vagy 8 fillérjét odaadni az áruért."' Ez a megítélés ma már aligha fogadható el: a szocialisztikus felvilágosítás kalandja után nyilvánvaló, hogy szükség van tömegsajtóra (kelendő árucikk), ezért a megbélyegzés helyett létének történetírói elemzése az ésszerűbb megközelítés. ízlésváltás és a sajtóüzlet Az 1880-as évtized fontos határkő a főváros társadalom- és kultúrtörténetében: életforma- és ízlésformáló tényezőként, ezzel együtt városképformáló erőként megjelent a közép- és nagypolgárság.

2 E változás fontos elemei feltűntek a sajtóéletben is. Egyrészt felső középosztályi és nagypolgári ízlés kielégítésére készültek lapok {Magyar Salon, Pikáns Lapok, utóbb Magyar Figaró), másrészt a budapesti sajtóéletben megjelentek a sikeres üzletemberek, sőt nagyvállalkozók, mint Rákosi Jenő, Bródy Zsigmond, a Légrády testvérek, Wodianer Fülöp. Jellemző tünet, hogy 1888-ban Budapest egyik legnagyobb adófizetője Bródy Zsigmond, a Neues Pester Journal kiadó-laptulajdonosa lett, és a tizenöt évvel korábbi kettőről 1 l-re ugrott a lapkiadó és lapszerkesztő virilisek száma.

3 így a nagypolgárság megjelenése közvetlenül összefüggött a tömegsajtó megszületésével: a sajtóvállalkozók egyik fő üzleti tevékenysége, sikerük alapja lett a tömegsajtó, a bulvárlapok kiadása. A tömeg, mint a médiapolitika célpontja, követelőzőén jelen volt már akkor. A főváros fő útvonalain egy évtized alatt megnégyszereződött a közlekedési eszközök utasainak a száma: 1896-ban már összesen 71,1 millió utas közlekedett

4 — ami meg1. Dezsényi Béla-Nemes György: A magyar sajtó 250 éve. I. köt. Bp., 1954.241. old. 2. Vö. Hanák Péter (szerk.): Polgári lakáskultúra a századfordulón. Bp., 1992. 3. Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1873-1917. Bp., 1979.86—87. old. 4. A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada. I. köt. Bp., 1987. A. 1. tábla, 362-362. old.