Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

LISZKA. Hogy cl ne szökjék! KONTRA. (Boszúsan.) Ej! vigye el az ördög! LISZKA. (Magában.) Magát meg az anyja! gonosz lelkű irigy família! Oh ha rágondolok, hogy most milyen szennybe mártják nevem, s becsületemet a sárba tapossák, beleszédül fejem! (Fejét tenyerébe szorítja.) Jaj! ne is zúgj oly nagyon, tartsd egy kicsit magad; hisz úgy is magad vagy, nincs neked pártfogód se égben, se földön! (Zokogva az asztalra borul.) KILENCZEDIK JELENET. MIKLÓS (kivülaz ajtón kopog). LISZKA. (Felretten.) Ki az? MIKLÓS. Én vagyok, Miklós! LISZKA. Jöjjön, jöjjön, az ég küldte magát! MIKLÓS. Hát nyisd ki az ajtót. LISZKA. Nincs kulcsom, hanem feszítsük ki! MIKLÓS. (Az ablaknál.) Hát magad vagy itthon? LISZKA. Magam. MIKLÓS. S ki zárta rád az ajtót? LISZKA. Az asszony! MIKLÓS. Miért? LISZKA. Mert meg akarnak gyalázni! MIKLÓS. Talán én miattam? LISZKA. Kettőjökért! MIKLÓS. Ki a másik? LISZKA. Az úr! MIKLÓS. Hát mi köze hozzád? LISZKA. Semmi! de az istenre kérem, ha egy kicsit becsül, szabadítson ki innen engemet! Jöjjön! (Az ajtóhoz megy.) MIKLÓS. Mi történhetett itt? Mindjárt megtudom én! (Elaz e/jfóhoz.) Liszka! itt vagy? LISZKA. Itt! MIKLÓS. No hát segíts! (Liszka belülről húzza, Miklós kividről nyomja az atót, kevés szünet után nagy pattanással kinyi lik.) LISZKA. így! hála istennek! Most pedig áldja meg az isten. (Inéiul.) MIKLÓS. Hová akarsz menni? (Megfogja a kezét.) LISZKA. Tudom is én! a nagy világba! MIKLÓS. Talán csakugyan bűnös vagy, azért akarsz futni?