Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - CSÁSZTVAY TÜNDE A Hét bagoly esete a magyar irodalomban

igazított, francia mintákat követő változata, a Divat, majd az első igazán sikeres magyar gyermekújság, a Kis Lap, amely erkölcsi és szigorú rendszabályok helyett „mulattatva oktatott", tehát a gyermeki életkort figyelembe véve ígért ismeretterjesztést és szórakoztatást. Nem egészen tíz év elteltével, az 1870es évek első felében a Deutsch Testvérek hírlapi vállalkozásai felett kezdett bealkonyulni. A néhány valóban tőkeerős konkurens cég megizmosodása, egyes hírlaptípusok legkedveltebbjeinek a térnyerése, valamint a szakszerűen szerkesztett, s üzletileg biztos lábakon álló, mind nagyobb példányszámú sikerújságok kiszorították a piacról a kis lapokat. A kudarchoz a tőkehiány mellett vélhetően éppúgy hozzájárultak az 1870-es évtized átalakuló politikai, szociológiai és sajtóviszonyai is. Elég, ha arra utalok, hogy a kiegyezés után a hírlapirodalmat, főként az ún. közművelődési lapokat illető jelentősebb irányváltás és átstrukturálódás majd csak az 1880-as évtizedben következett be. Az előző évtizedben a nagyobb városok, sőt a főváros magyar nyelvű, illetve magyarul olvasó fizetőképes hírlapi olvasóközönsége még meglehetősen csekély. A helyzetet jól jellemzi, hogy a hírlapokhoz ekkor még kizárólag előfizetés útján lehetett hozzájutni. A változásokkal teli átmeneti helyzetben a politikai napilapok inkább kielégítették a polgárok információ iránti igényeit, mint a kulturális szórakoztatást nyújtó, a helyzethez alkalmazkodni kevésbé képes időszaki közművelődési orgánumok. Már csak azért is, mert a napilapok kezdték magukra vállalni a friss információk, a napi aktualitások, sőt a szenzációk közreadásának a feladatát. Bár az újságszakma ekkor még nem tudott sok újságírót eltartani, ám már készülődött, ha nem is állt össze az a hírlapírói gárda, amely idővel népszerű, ugyanakkor igényes szépirodalmi hírlapirodalmat teremthetett. Ennek a feltételei azonban csak az 1880-as évektől érlelődtek meg. A főként 1849 után elszegényedő közép- és kisbirtokos nemesség köréből kikerült írástudók az arisztokrata mecenatúra-rendszer szinte teljes megszűnését, tehát 1867-et követően kezdték kiismerni, bejárni a sajtópiac üzleti labirintusát, így természetcsen nem hagyták kiaknázatlanul az állami mecenatúra adta lehetőségeket sem: a hatalmi elitbe bejutott ismerőseik, egykori bajtársaik révén így jutottak hozzá anyagi támogatáshoz szépen hangzó nemzetmentő tervezeteikhez. Deutschék magyar nyelvű szórakoztató újságjai nem igazán nyertékel a még nagyszámú német ajkú pesti népesség tetszését, ezért a Magyarország és a Nagy Világ kivételével lapjaik megszűntek. Ez a céget megtoppantotta ugyan, jóllehet nem adták fel egészen lapkiadó tevékenységüket, legföljebb más területen próbáltak szerencsét, így döntötték cl a Deutsch Testvérek, hogy füzetes ponyvasorozatot jelentetnek meg, amely a nagyvárosi alvilág bugyraiba, a bűnös szerelem világába veze2. Vö. A magyar sajtó története 1867-1892.11/2. köt. Szerk.: Kosáry Domokos-Németh G. Béla, Bp., 1985.500-505, 511-515. old.