Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - FABÓ BEÁTA A moziépítészet és a város

Az 1920-as evek elejére gyökeresen megváltoztak a mozi iránti elvárások. A háború előtti mozik — innen visszapillantva — kis befogadó képességgel, kisebb, kényelmetlenebb kiszolgáló háttérrel (előtér, wc, ruhatár, büfé) sokszor kényelmetlenebb, kezdetlegesebb befogadó berendezéssel voltak ellátva. A háború utáni hirdetések a „Városliget egyedüli elegáns és nívós", „Budapest legintimebb és legpazarabb", a „Nagykörút legkellemesebb és legszolidabb", a „Baross tér környékének legkedveltebb", „a belvárosi előkelő társadalom legelegánsabb", „a budai intelligencia kedvelt" vagy éppen az „Erzsébet körút legolcsóbb" szórakozóhelyére várták az érdeklődőket, ahol a „tágas várók", „kellemesen szellőztetett helyiségek", „kényelmes ülőhelyek" fogadták őket „szenzációs", „elsőrendű és magasszintű", „legválogatottabb", „legkiválóbb" műsorral, „művészi zenével", „szimfonikus zenekarral". Ez az általános tendencia külföldön is: minőségi törekvés, finom dísz, klasszikus stílusok A bezárt mozik helyett — főleg Pesten a Nagykörút környékén vagy azon belül — néhány nagyobb (300 fő feletti befogadó„Az ablakokat eleinte feketére festették, majd a későbbiekben befalazták... " A meg nem valósult Nemzeti Mozgó Múzeum körúti homlokzatának terve 1921. március 15. Építőipar, építőművészet