Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)
A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - GRANASZTÓI PÉTER Tömegszórakozás a Városligetben — A Vurstli
náé]. Nyilván a májszter urának vagy az első legénynek az orrát képzeli benne. Minden ütés után szájába kapja véresre marjuk fekete, tömpe körmét. De hát: édes a boszszú. így szerez magának vasárnapi elégtételt a hétköznapi ütlcgért." 54 . A szerencsejátékok sem hiányozhattak innen (lottó, sorsjegyek), valamint a velük rokon jósló, jövendölő, gyógyító mutatványok sem. Ezek sokszor a technikai csodákhoz és újdonságokhoz kapcsolódtak, mint 1867-ben a villanygép: „a legszegényebb ember is megismerkedhet 5 kr-ért a Volta és a nagy Franklin találmánya mutatványaival. Csak az a kár, hogy a gép tulajdonosa nem elégszik meg az egyszerű magyarázattal, hanem ámít, midőn a gép segítségével fog főfájást, csúzt egyszerre meggyógyítani." 55 De a rádió, a telefonhírmondó és a mozgókép szintén a mutatványosoknál kezdte meg diadalútját. Másfajta világ elevenedett meg a nyári színpadokon, a paprikajancsi bódékban, a cirkuszokban, bohócok, clownok, balerinák, erőművészek alakjában. De a közönség már csak passzív szemlélője mindennek, ami a színpadon folyik le. Egyedül a paprikajancsi, illetve később a Hincz-bábszínház jómódú polgári gyermekközönsége különbözött a többi színház látogatóitól. A legegyszerűbb és legprimitívebb színház a Liliputi volt, népszínműves, „csárdásos" darabjaival. 56 Az 1890es évek elején alapított Hököm színház is népszínműves hagyományokat követett, apró jelenetekkel, bohózatokkal, sok ze54. Ágai Adolf: Utazás Pestről Budapestre, Bp., 1908.125. old. 55. lásd 3. jegyzet 56. Békés L: i. m., 274. old. nevel, énekkel és tánccal, vagyis „aféle krajcáros varieté volt" 57 . A sok dal és tánc képezte a lényegét, amikor a közönség együtt énekelhetett a színészekkel, és virágot dobhatott a sztár primadonnának. A Hököm színházból később Sziklay Kornél Kis Színháza lett, és „Shakespeare-t népszerűsítette", de ekkor már nem a Vurstli területén. 8 A fából ácsolt, csak nyáron játszó Műszínkör a Vurstli legszínvonalasabb színháza. Előadásai a kisembereknek szóltak, a népszínművek hagyományait követték, de sokszor bohózatokat vagy vulgáris humorú darabokat is előadtak. Idővel elvesztette egyedi vonásait, külvárosi színházzá vált, amely a belterületi színházak repertoárjából lekerült operetteket, bohózatokat játszotta olcsó kivitelben. A Vurstli legnagyobb látványossága — az 1920-as években is — a Baroccalcli cirkusz, később Néparéna, amely az 1870-es évek óta működött. Színvonala jóval alatta maradt a Wulf vagy Bcketow cirkuszénak, de egyszerű közönsége még az 1920-as években is megtöltötte nézőterét. A Vurstli mutatványosai az 1910-es évekig tudták követni a tömegek egyre polgárosuló és városiassá váló igényeit. Az első világháború utáni időkről viszont ez már nem mondható el, bekövetkezett a gyors hanyatlás időszaka. A hanyatló Vurstli Az első világháború éles határt jelent a szórakozási szokásokban. A változások az 57. lásd 56. jegyzet; Magyar E:. i. m., 62-63. old. 58. lásd 57. jegyzet
