Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)
A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - GRANASZTÓI PÉTER Tömegszórakozás a Városligetben — A Vurstli
tott meg nekik. A vizsgák időszakban, nagyjából az 1920-as évekig, a kétkezi dolgozóknak a mai értelemben vett szabad ideje alig volt. A munkásság számára csak 1891-ben foglalták törvénybe, hogy a vasárnap szabadnap, és az ünnepek közül is egyedül a Szent István napi munkaszünetet adták meg. 28 Hétköznapokon sincs sok szabad ideje a kispolgári és munkásrétegeknek, hiszen például a munkások 70 százaléka 10 óránál többet dolgozott 1910ben, nem is beszélve az „este 9-kor a boltból szabaduló divatárus segédről" 30 . Éppen ezért szórakozási igényeik fokozottabbak voltak, ami nem áll az arisztokratákra és jómódú polgárokra. Az ő számukra a Városligeti szórakozás nem számított rendkívüli vagy különleges alkalomnak. A vasárnapok, nem is beszélve az ünnepnapokról, élesen elváltak a szürke és gondokkal teli hétköznapoktól. Hasonlóan élték át a falusiak vagy a középkori városok lakói vásárok, búcsúk látványosságait, melyek felfokozott hangulatát a ciklikusságuk adta: rendkívüli alkalom az időben, amely élesen elvált a hétköznapoktól. A vasárnapokat a Vurstli közönsége „kifáradva egész heti fárasztó munkájában 31 • nyugtalanul, epedve várja" és „kettőzött szorgalommal dolgoznak, hogy kijuthassa32 nak a ligetbe és egy víg napot töltsenek ' . Erre a különleges alkalomra a legszegényebbek is — vagy főleg ők — kiöltöztek: „vasalt pofák az aszfalton", szivarozó napszámosok, „quakkerekben parádézó susz28. Fluck András: A gyáripari munkavállalók szabadideje, Bp., 1940. 9-10. old. 29. Budapest története, IV. 1978. 30. Pesti Hírlap, 1905. április 16.34. old. 31. Hazánk és Külföld, 1867. június 6. 4. old. terinasok, ropogós lefelé fordított duplamákvirág toilettes cselédek, dragonyosok 33 csizmákban mint egy remorquer' . A Vurstliban a mindennapokon, a valós világon kívül lehetett kerülni. Ezt erősítette, hogy térbelileg is elválasztották, 1878ban palánkkal körülvették, és úgy hirdették, „Itt a világ közepe, aki nem hiszi jöjjön be" 34 . De kiszakítottságát a környezetből, magából a hétköznapi világból már messziről jelezték az élénk színek és a fények is. Ez a különleges hangulat — „a jókedv másutt ünnepet ül, itt ágaskodik és cigánykereket vet. Ligetnek mondják, pedig egy világ, amelyben nincs nagy úr: mindenki a 35 legnagyobb úr" — a környékére is kisugárzott az 1860—70-es években, amikor a szegényebb családok a fűbe telepedtek le étellel, itallal, és különféle játékokat s mulatságokat űztek, kintornák zenéjére táncoltak, labdáztak, szembekötősdit játszottak, de legtöbben „a kint a farkas bent a bárányt . A Vurstli az 1900-as évekre vesztett valamit felfokozott, kifejezetten szabados és könnyed hangulatából. Már nem lehetett bárhol táncolni, és letelepedni a fűbe, mert mindennek megvolt a saját helye, a fa bódékat egységes téglaépületek (1911) váltották fel: „egyik másik villának is beillik, minden modern és parádés, de azért még is vitatkozni lehet azon: melyik volt szebb, a kedélyesebb, a régi naiv világ vagy a mai rendszerbe szedett" 37 . 32. Vasárnapi Újság, 1868. június 14.311. old. 33. Pesti Hírlap, 1885. szeptember 5. 34 Magyar E.: i. m., 58. old. 35. Lenkei H.: i. m., 54. old. 36. Hazánk és Külföld, 1864. június 6. 4. old.
