Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)
A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - KOVÁCS ÁKOS Zárgondokság alatt
is majd amelyik jó lesz azt fogjuk reá adni. Fontos, hogy egy szép lövegje, kucsmája legyen." — (1933. III. 13.) A propagandamunkába szállodai portásokat is igyekeztek bevonni, akik, természetesen, bizonyos jutalék ellenében a vendégeknek árusították a belépőjegyeket. Torna májusban 300 darab, a Fcsztykörkép látogatására felszólító aprónyomtatványt ragasztatott ki a villamosokba, majd felvette a kapcsolatot a Magyar Filmiroda egyik illetékesével is, aki: „felajánlotta, hogy vállalja a klisék csinálását, amennyit akarunk, s azt elhelyezi 13 nagy moziban egy hónapon keresztül pár szó (15 szó minden képpel jár) kíséretében hirdetve lenne és vetítve. Bizony ez elég drága mulatság lenne, mert 250 pengőt kért egy hónapra. Ezt a nagy lukszust most sajnos el kell ejteni, mert nincs rá fedezet. Még egy propozícióval is jött. Mindennap 3-moziban hirdetve ugyanez, de három hónapon át (Jun. Jul. Aug.) kerülne 150-pengőbc. Hogy melyik moziban legyen hirdetve, azt mi is előírhatjuk neki. El kellett most utasítanom, de mondottam neki, hogy alkalommal vissza fogunk esetleg térni. O majd minden hó közepén be fog nézni s ha lesz erre nézve valami határozat, úgy érdemlegesen fog nyilatkozni" (1933. V. 3.). E fokozott reklámtevékenység azonban szinte semmilyen eredményt nem hozott, mert sem a látogatók száma, sem a bevétel nem növekedett. Bekövetkezett viszont az, amitől Torna annyira tartott: a Magyarok bejövetele körkép Részvény Társaság ellen április 22-ére kitűzték az árverést, 116. Szósz János vezérigazgató 1933-ig feleségét és a lányát, „Babákat" is alkalmazta az Rt-nél. Babcika Pesthy Baby néven én pedig ismét megjelent a végrehajtó: „Tegnap este meg kijött a végrehajtójuk (ti. Szász Jánosé — K. A.) ugyancsak a lányuk ügyében az ügyvédjükkel — ezzel a Vassal —, s lefoglalták a körkép megmaradó bevételét is a Babcika 6 javára. Persze nem egészen simán ment a dolog, mert én előmutattam hogy nekünk már van egy zárgondnokunk, s addig amíg az kielégítve nincs nem jöhet ide be. Különben is már nincs hivatalos idő, nem lehet itt semmit csinálni. Ma reggel telefonáltam Lajos dr. úrnak, hogy beszéljen a végrehajtóval, s ha lehet okvetlen akadályozza meg, hogy a lábukat ide betegyék. Micsoda rafinériával dolgoznak hát az nem közönséges. Még azt is lefoglalták amit az Ibusztól kapnánk, hát honnan tudja az a végrehajtó, ha nem Szásztól, hogy nekünk még az Ibusztól is van követelésünk?! Ugye milyen ravasz komisz egy alak? S ide hozott egy vén zsidót zárgondnoknak, én azt hittem, hogy explodálok. Még ez hiányzott itt. Te én kivágom innen úgy, hogy a lába se éri a földet. Azt mondottam, úgyis mérgembe a végrehajtónak, kedves Pál úr nem volna jó ha már itt is megjelenne a várvavárt Flitler, hogy nekem ilyen emberekkel ne kellene dolgoznom együtt. Mindenképpen a leltárt meg a színházi felszerelést követelte, én meg rákiáltottam, nincs. Azt hiszem talán sikerülni fog tőle megszabadulni, Lajos dr. úrnak meg is telefonáltam hogy okvetlen akadályozza meg, nehogy nekem itt az irodába beüljön, mert Isten látja lelkem én nem állok jót magamért, ha ez a vén zsidó itt lesz. Hát mást nem lehet találni csak egy n Jókai Színház színésznőié volt. Az egész Szász-család perelte az Rt-t.
