Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - KOVÁCS ÁKOS Zárgondokság alatt

Csak az a szegyen — folytatódik a levél —, hogy itt ül egy zsidó ügyvéd este az elszámolásnál. Küldd Pistám kérlek mielőbb azt az összeget, hogy ki tudjuk egyenlíteni ezen sürgős tételeket, hogy ne üljön a nyakunkon, mert a körkép bevételére is ráteszi a kezét..." (1932. VII. 11.) A helyzetet súlyosbította, hogy egy másik színész is perrel fenyegette meg az Rt-t. „Hogy az újabb perektől mentesülhessünk és a Klein színész féle csődöt, illetve annak kérését elkerülhessük— írta ugyanez év július 22-i levelében Torna — a legsürgősebben pénzt kell szereznünk. A legsürgősebb, kérlek, a fenti összeg (ti. 800-1000 pengő — K. Á.) legsürgősebb diszponálásai! Hívj fel, kérlek, azonnal telefonon Pistám, hogy milyen kibontakozást találtál a pénz felvételérc, különben nincs kitartás és megindul a lavina feltétlenül." Torna megpróbált ugyan egyezkedni a színészekkel, kérvén őket, hogy ne pereljék az Rt-t, de a cég kétségbeejtő helyzetével ő is tisztában volt: „Tudod — írja ügyallára —, hogy micsoda munka ezeket az embereket valamennyire is jobb belátásra bírni! De hiába, a gyomor beszél már náluk is, bizony egyik-másik valósággal éhezik." (1932. VII. 7.) Torna rövidesen értesült más, korábban eltitkolt ügyekről is. Kiderült, hogy az Rt. 560 pengővel tartozott a Dr. Marton-félc színházi ügynökségnek, 570 pengős tartozása volt az Országos Színházi Ügynökségnél, s azért, hogy a Bárd-féle színházi iroda ne perelje be az Rt-t, Tornának sürgősen be kellett fizetni az iroda pénztárába 30 pengőt. Torna nagyon jól látta, hogy a színház csak viszi a pénzt: „... amióta itt vagyok, ha minden költséget felszámítok csak deficittel ment a színház, részben a darab butasága (...), részben a nagy hőség miatt" (1932. VII. 7.). A nagy összegű tartozások olyan rossz hírbe hozták a Jókai Színkört, hogy a sikerdarabok előadására már nem is adtak a társulatnak engedélyt. Ezzel kapcsolatban írta a cégvezető: „újabb kellemetlen, sőt peres dologtól kell ismét mentesíteni a vállalatot (...) ugyanis a 'Mosoly országa' című darab előadását csak azzal engedték meg a színháznak, ha az előadási jogot illetve engedélyt az operától megszerzi. O (ti. Szász János — K. A.) ezt nem tette meg. S az opera most jogbitorlásért perelni akar. Mondtam Szásznak: látja, ezt nem lett volna szabad, itt a kellemetlenség. Azonnal menjen az operához és könyörögje ki, hogy álljanak cl a dologtól, megtörtént, hunyjanak szemet a dolog felett, különben nagy bajok lesznek ..." (1932. VII. 4.) Három nappal később hasonló eset történt: ,,'A Fehér ló'-val is komédia volt, ő azt mondta, szombaton (2-án), hogy a kiadóval elintézte a dolgot és előadhatjuk a darabot. Meg is kezdték a próbákat (a beosztás után) és szerdán jön az ukáz, hogy azonnal adjuk vissza a szövegkönyvet a Műszínkörnek, mert nincs engedély. El is vitték az anyagot s a színészek álltak és nem tudtak próbálni. Ez volt szerda d. e. 11 órakor. — Egy őrült káosz. Mi lesz most? Szászt kerestem, de épen egy bírósági tárgyaláson volt, ugyancsak egyik színész(nő) ügyében s itt is ránk róttak heti 25 p. fizetési kötelezettséget. (Egy kis perköltség is volt mellesleg: 40 p.) Ma itt van csütörtök és még a díszlet nincs kész!"