Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)
A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - GYÁNI GÁBOR Középosztályi fogyasztási kultúra és az áruház
letéteményesei, mint ahogy ez a múltban , 49 is volt. A Corvinon kívül, a két háború között, nincs is még egy budapesti áruház, amely kiérdemelné a polgári vagy középosztályi címkét, amely tehát képes megfelelni a polgári ízlés normáinak. Árulkodó, ahogyan a Corvint burkoltan propagáló kiadványban az áruház igazgatója, Lewin Miksa megteremti az intézmény imázsát. A Holzer-féle útmutatótól eltérő módon Lewin egyetlen szót sem ejt az illő toalettről, a kívánatos viselkedésről és hasonlókról. Könyvében kizárólag a modern, a standardizált, tehát nagyüzemként működő áruház ideáljáról van szó, melynek a Corvin mintegy élő megtestesülése. Hasonló benyomást kelt az az önkép is, melyet — káté gyanánt — „Négy Corvin Pont"-ba foglalt a menedzsment az alkalmazottak okulá, 51 sara. „4 Corvin pont: 1. Az első, mely egyben a Corvin legjellegzetesebb ismérve: a minőségekre vonatkozik (...) 2. A második: a ("orvint jellemző világvárosi választék... A ("orvinnál vásárolni egyértelmű az egyéni ízlésnek megfelelő vásárlással. 3. A harmadik: az olcsóság. 4. A negyedik: a Corvin vevő-szolgálata." Az első két pont, vitathatatlanul, a magasabb, tehát a középosztályi vagy középpolgári igények kielégítésére utal norma gyanánt: de már itt jelentkezik az „egyéni ízlés" fogalma, ami finom utalás a belvárosi női ruhaszalonokkal konkurálni kénytelen áruház alkalmazkodási készségére. Az utolsó két pont ugyanakkor hű tükre a Corvin másik arculatának, hogy még ez az áruház is számít a középosztály alatti rétegek vásárló közönségérc. Ami újabb bizonyíték arra, hogy az áruház és a középosztályi, modern polgári fogyasztói kultúra kapcsolata milyen ellentmondásos módon alakult Budapesten az 1944 előtti néhány évtizedben. 49. Gyóni Gábor: Hétköznapi Budapest, 75. old. so. Lewin Miksa: Az áruház. Bp., 1935. si. MKVM irattára, Áruházi gyűjtemény