Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - GYÁNI GÁBOR Középosztályi fogyasztási kultúra és az áruház

lente az erdélyi arisztokrácia hölgytagjai oly szívesen látogattak el. Pestet nem is érintették. Nem érdekelte őket. Már tudniillik a női világot. A férfiak viszont sokszor felutaztak a magyar fővárosba: ott zajlott a politikai élet, a parlamentben, a főrendiházban. A hölgyvilág azonban inkább Bécset választotta. Oda vonzották őket a szebbnél szebb boltok, ruhaszalonok, cipészek, fodrászok és azok a kozmetikus művészek, akik a hölgyeket széppé varázsolták."

27 Az arisztokrácia tagjait arra szocializálták, hogy társadalmi állásuknak megfelelően használják a császárvárost, amikor vásárolnak. „Ma már bizonyára furcsának, sőt groteszknek tűnik, hogy még az üzleteket is kijelölték — olvassuk tovább az iménti memoárban —, amelyekben vásárolhattunk. Bécsben az arisztokrácia például többnyire a Kärtnerstrasse és a Graben üzleteit kereste fel. A Mariahilfer Strassen levő üzletek már harmadosztálytíaknak számítottak."

28 S ezek között, nem véletlenül, sok volt az áruház. De a középosztály maga is inkább hajlott a hagyományos fogyasztói szokások, mint a modernnek tűnő vásárlási formák felé. Ebben nemcsak a felsők puszta utánzásának ösztöne vezette őket, hanem a vele járó előnyök némelyike is. Kortárs diskurzus szólt a középosztály nagy részének túlköltekezési hajlamáról; ilyen okból nevezte az egyik pamfletíró Budapestet eladósodott városnak. Ezzel szorosan együtt járt az olyan avitt, áruházban már nem megtűrt vásárlási gyakorlat továbbélése, mint az alku, valamint a részletfizetés. Budapesti szabótól idéz Pásztor: „Vevőim a számláikat többnyire a ruha szállításakor egyenlítik ki: vannak azonban, akiknek évi számlára dolgozom...". Arra a kérdésre, hogy vajon mennyit költenek a budapesti polgárasszonyok ruhára, a szerző azt a választ kapta: „Állandó szabály van: többet, mint amennyit vagyoni viszonyuk megengedne." Majd gyorsan hozzáfűzte a kérdezett: a részletfizetés ellen van, mert: „Az asszonyok fizetnek egy nagyobb részletet és aztán rendelnek. Az első hónapokban még fizetik a részletet, de aztán gondolnak egyet, és a részlettel másik boltba állítanak be: ott fizetik meg mint a jövendő rendelésük első fizetési összegét." Természetesen az alku is fontos, és csak itt, ezekben a kis szabóságokban bevethető eszköz a túlköltekezés körülményei között. „Nem az a fődolog a szemükben — vallja egy másik szabó —, hogy valamit ne fizessenek túl, hanem hogy alkudjanak, lealkudjanak valamit a kért árból." Összességében a budapesti középosztályi nők vásárlási stratégiája az egyik oka, hogy a modern áruházi forma nehezen tör magának utat a magyar fővárosban. Erről beszédcsen vall az egyik ruhakereskedő. „Amikor azt mondtam, hogy a pesti asszony öt-hatszáz forintot költ ruhára évenként, nem mondtam még, hogy ennyi az, amit egyegy szalonban költ. De a legtöbb hölgy az egy szalonon kívül még másutt is rendel. Minden asszonynak van egy drágább szabószalonja és egy olcsóbb. De ezenkívül van házivarrónője és végül egy olcsóbb 27. OdescoJdii Eugénie: Egy hercegnő emlékezik. Gondolat, Bp., 28. Uo. 34. old. 1987.20. old.