Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - GYÁNI GÁBOR Középosztályi fogyasztási kultúra és az áruház

már a vállalkozáshoz, az alkalmazottak (eladók) száma pedig elérte a másfélszázat. Az 1930-as évek derekának fejlesztései nyomán tovább nőtt az eladótér és az alkal­mazottak száma, mely utóbbi hamarosan 600-ra emelkedett: őket nagyszámú ottho­25 ni bedolgozó varrónő egészítette ki. Az áruház, emellett, fizikai kiképzésével is méltó volt az áruház címre. Mi a késlekedés és az áruházak sikertelenségének oka? A kérdést az indokolja, hogy nálunk a nagyáruház évtizedekkel, ha nem fél év­századdal később talált otthonra, mint Franciaországban vagy Angliában, sőt Né­metországhoz képest is késett annak meg­honosodása, holott ott szintén elég későn, az 1890-es évtizedben gyökeresedett meg az intézmény. Ám az is magyarázatot kí­ván, hogy miért nem voltak képesek az áruházként alapított vállalatok tartósan áruházként üzemelni, mi rejlik sikertelen­ségük hátterében. A vállalkozók oldaláról tekintve feltűnő, hogy a Corvin kivételével a többi áruházat mind hazai vállalkozó alapította, a külföldi tőke tehát nem vagy alig érdeklődött az áruházi befektetés iránt. A hazai áruház­alapítók ugyanakkor olyan zömében sike­res kiskereskedők, akik hosszú évtizedek szorgos munkálkodásával tornászták fel magukat az áruháztulajdonosi szintre. Kö­zöttük külön csoportot képeznek azok, akik karrierjüket iparosként (szabóként) kezdték. De alakuljon bárhogyan az élet­pálya, mindannyiukban közös a szerény tő­kevagyon, ami a kiskereskedelem alacsony tőkehozadékának egyenes következmé­nye. Ez pedig végső soron abból fakad, hogy a nem kellően széles vásárlóképes kereslet nem adhatott elegendő impulzust az ilyen irányú fejlődéshez. További korlátként hatott, hogy a szá­zadforduló évtizedeiben keletkező nagy­városi középpolgárság és polgári középosz­tály fogyasztási kultúra tekintetében in­kább mintakövető, mint mintateremtő szerepet játszott. Jól kiviláglik ez a lakás­kultúra, az otthon berendezése terén kö­vetett gyakorlatából, amely erősen függött az arisztokrácia és az újsütetű nagypolgár­ság életviteli mintáitól. Nem arról van ter­mészetesen szó, hogy az új nagy- és közép­polgári rétegek egyszerűen lemásolták, kö­zönségesen szólva: majmolták a hagyomá­nyos elitek kulturális szokásvilágát, fo­gyasztási gyakorlatát. Az utóbbiak histori­záló otthonkultúrájának az adaptálása az új polgári rétegek identitásteremtő erőfeszí­tését szolgátja, és ilyen értelemben a kul­turális minta átvétele kisajátító célzattal történik. Az arisztokrata kultúrjavak és életmódelemek alkalmazása tehát nem annyira formális, hanem funkcionális: más kontextusba átemelve módosul a hozzájuk társított jelentés. A középpolgári otthon így lesz a középpolgári identitás kulturális kódjává. 26 Mindamellett tény, hogy a középosztály e kulturális beállítottsága határozottan gát­lóan hatott az áruházak hazai fejlődésére, 25. Kis ár—nagy áruház. Népszava, 1934. november 24 . 26. L Gyáni Gábor: A polgári identitás és az otthonkultúra a századfordulós Budapesten. Műhely, 1994/3.46-47. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom