Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - GYÁNI GÁBOR Középosztályi fogyasztási kultúra és az áruház

Az így térbelileg is terjedő, ám alapjában kisszerű, toldozott-toldozott Párisi életében döntő fordulatot a boltot elpusztító nagy, hazánkban a legnagyobb áruháztűz hozott. Az 1903-as katasztrófát követően, melynek 14 halálos áldozata is volt (közte Goldberger feleségével), a kiárusított kis boltokból nyert pénzt a tulajdonos egy új, nagyszabású áruházépület építésébe fektette. Az elegáns Andrássy úton, nem messze a pompázatos Operaháztól, a Terézvárosi Kaszinó épülete helyén emelt Párisi Nagy Áruház óriási mérete, teljes árukínálata és nem utolsósorban reprezentatív külleme, hatemeletes átriumos bekére, teraszos elrendezése révén az első hamisítatlan nagyáruház rangját mondhatja magáénak. Az áruházi enteriőr kialakítása számos kortárs művész (festő, iparművész) együttes munkájának az eredménye, benne Lötz Károly freskóival, melyek még a Kaszinó dísztermébe készültek, de részévé lettek az áruháznak.

14 A Párisi, bár áruháznak indult, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: az első éveket leszámítva nem áruház módjára működött. A háborút követő években, amikor főleg a tisztviselő középosztály teljes anyagi válságba sodródott, nem őrizhette tovább a középosztályi fogyasztási birodalom korábbi rangját. 1924-ben a Párisi majdnem csődbe ment. Ezért döntött úgy Goldberger, hogy a családi vállalkozást részvénytársasággá alakítja, melyben ő lett a főrészvényes. Ennél is jelentősebb fejleH. Uo. 243-245. old.; Komoróczy Géza, szerk.: A zsidó Budapest. Városháza, Bp., 1995.1. kötet. 324. old. is. A Párisi Nagy Áruház élete egy tisztességtelen versenyper tükrében. Magyar Közgazdaság, 1934. május 24. mény, hogy ez után az áruház egyes osztályai külön-külön bérlők kezére kerültek, és az így szétváló szakboltok között csak annyi kapocs maradt, hogy egységcsen szabták meg a nyitvatartás idejét, koordinálták a tűzrendészed biztonsági intézkedéseket, valamint Goldberger 1927-ben bevezette a kötelező kollektív reklámozást. Ebből a célból minden bérlő évente meghatározott összeg befizetésére vállalt kötelezettséget.

15 A többszöri nekifutás ellenére is megvalósulatlan budapesti áruház első valóban sikeres modelljét a Corvin Áruház testesítette meg. 1922-ben alakult az a részvénytársaság, amely új áruház felállítását tűzte ki célul. Nem hazai tőkeérdekeltség állt a Corvin mögött, hiszen a részvények 90 százalékát két német cég, a hamburgi M. J. Emden Söhne és a szintén innen való M. M. Warburg und Go. képviselői jegyezték: mellettük a holland N. V. Handel Maatschappy Corvina kezében volt szá* * , , 16 mottevo részvénypakett. A részvénytársaság 1925-ben megvásárolta a Rákóczi úton a Nemzeti Színház épülete mellett lévő telket, és új épületet emelt rajta, amely 1926. március 1-én nyílt meg. Az ötemeletes, 17 ezer négyzetméteres eladótér birtokában a Corvin lett a magyar főváros messze legnagyobb és legegyértelműbben nyugati szabású nagyáruháza. Már a kortárs műítészek azt állították, hogy maga az épület egyike a húszas évek legfigyelemreméltóbb új középületeili. Jegyzőkönyv a Corvin Áruház Rt. alakulásáról, 1922. március 30. Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (MKVM) irattára, Áruházi iratgyűjtemény; Kallós János, szerk.: Gazdasági, pénzügyi és tőzsdei kompasz 1927-1928. évre. Bp., 1927.207. old.