Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

KÉPÍRÓK VILÁGA - Cs. PLANK IBOLYA Fényképészműtermek Budapesten

fényképezéssel, a műtárgyak és műemlékek felvételével és sokszorosításával is foglalkozó szakfényképészeknek köszönhetjük a műtermek negyedik, ipari tevékenységet végző típusát. A sokszorosító helyiségekkel ellátott, saját és idegen fényképek, képeslapok és papírneműk sokszorosításával foglalkozó műintézeteket soroljuk ide. E műfaj legkiválóbb képviselőinek, Klösz Györgynek, Divald Károlynak és Weinwurm Antalnak műteremépítkezései jól példázzák a fényképezés technikai és művészi fejlődése által kínált újabb és újabb lehetőségeket. A fényképek nyomtatása a legkülönbözőbb fotómechanikai sokszorosító eljárások segítségével történt. A modern nyomóformákkal (klisékkel) való sokszorosítás előtt, vonalas képek és rajzok sokszorosítására, már addig is alkalmazták a rézmetszetet, a litográfiát és a sokáig kedvelt heliogravürt. A fényképek tömeges méretű és igényes sokszorosítására azonban csak a fénynyomat, a fotólitográfia és a cinkográfia bevezetése után nyílt lehetőség, amelyek művelésével természetesen többnyire maguk a fényképészek foglalkoztak. Ezek az eljárások alapjában véve a nyomóforma anyagában különböztek egymástól (üveg, kő, cink). Mindegyik bevezetése és alkalmazása egy-egy fotográfus nevéhez fűződik. A fénynyomtatást Divald Károly, a cinkográfiát Weinwurm Antal honosította meg a fővárosban, Klösz György pedig a fotólitográfiára specializálódott. A műtermek az új feladatoknak megfelelelően kibővültek. A különböző eljárások elsajátítása és sikeres alkalmazása nem 44.Tan.ir. 14001/878-111/1901, és Tan. ír. 19.685-III./1901. csekély tőkeerőt, üzleti szellemet és fényképészeti jártasságot feltételezett. Divald Károly, Weinwurm Antal és Klösz György építkezései a fővárosban Az első magyar gyorssajtóval felszerelt sokszorosító fénynyomdát Divald Károly és Fia alapította Eperjesen, 1880-ban. A következő évtizedekben Divaldék monopolhelyzetbejutottak ezen a területen, így megtehették, hogy tőkéjük egy részét — a nagyobb üzleti lehetőségek reményében — a világvárosi fejlődés útján elinduló Budapesten is befektessék. A fővárosban az első budapesti Divald Műtermet és Fénynyomó Intézetet Budán alapította id. Divald Károly 1879 körül, a Fő utca és Jégverem utca sarkán. A VIII., Kisfaludy u. 9. sz. alatti épületet már fia, ifj. Divald Károly vásárolta meg, aki 1901 februárjában építési engedélykérelmet adott be a háza udvarán felépítendő emeletes fényképészeti és műsokszorosító intézetre. Levelében ígérte, hogy a munkatermekben elhelyezendő öt nyomdai sokszorosító gyorssajtó és az azokra rászerelt elektromotor zajtalanul fognak működni. Mindezt a gépek részletes műszaki leírásával támasztotta alá, ami sajnos elveszett. Az építkezést, valamint a gépek elrendezését a Fővárosi Közmunkák Tanácsa az év márciusában jóváhagyta azzal a kikötéssel, hogy az épület teljes szélességében — legalább 15 cm-es árok meghagyásával — 1 m széles légaknát kell építeni. A gépeket önálló alapokra kellett helyezni, aknával körülvéve.

44