Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)
KÉPÍRÓK VILÁGA - VARGA KATALIN Egyszer és azóta sem
da tagjai) vagy térdig állnak az ösvényben (Bánffy Dezső portréja). Erdélyi Mórról Löwinger csak annyit írt, hogy szépek a keretek, ízléses a drapéria, a primitív kivitelű akvarcllck elmaradhattak volna. A veteránnak számító soproni Rupprecht Mihály régi és új, zsánerszerű csoportképeit említve Löwinger hosszasan méltatlankodott a képek alá biggyesztett érzelgős vagy esetlenül jópofáskodó párbeszédek felett. A kritikusok általában tisztelettel említették meg Schmidt Edét, Waitznert, Schmidt Józsefet, a Dunky-fivéreket, Ferenc és Társát, Oroszy Lajost, Plohn Illést és Kiss Ferencet, és nem mulasztották el szóvá tenni, hogy Bcrghammer János munkácsi fotográfus installációként alkalmazott bőségszaruja elnyomja a belőle kihulló képek hatását, a miskolci Zitkovszky Béla viszont jó képeit a bécsi kirakatok „japáni stílusában" állította ki. Zelesny Károly kvalitásos arcképei mellől egyesek hiányolták közismerten jó belső felvételeit. Az ő képeit Löwinger szürkének s ködösnek találta, a fiumei Funk Antal fotográfiáit „kitűnően sikerült rossz képekének, a szászrégeni Weinrich Sámuel nagyalakú, székelyekről és cigányokról szóló képeit pedig amatőr munkának minősítette. Klösz György, Weinwurm Antal és ifj. Divald Károly (Bp.) az elemzések vége felé szerepeltek, mivel ez alkalommal — többek sajnálatára — inkább fotomechanikai eljárásokkal, nem pedig fotográfiákkal szerepeltek. Klösz György tervrajzokat, térképeket, litográfiákat és három hatalmas képet (az Operát, a Keleti pályaudvart és a Vigadót ábrázolták) mutatott be. „Kitűnő heliogravurokat és autotypiákat állított ki ifj. Divald Károly, amelyek a külföldi készítményekkel egész bátran kiállják a versenyt." Weinwurm Antalnál egy csoportképről készült maratott klisé volt látható, és bemutatta a chrom autotypia készítését, amely eljárást éppen készült Ma29 gyarországon meghonosítani. A napilapok beszámoltak arról is, hogy „a Weinwurm Antal fényképész által készített diapositiv képet a kiállítás megnyitásáról nagy érdeklődéssel nézte a király a nagyító lencsén keresztül. Weinwurmnak személyes elismerését fejezte ki." 30 Az ismertetések és kritikák alapján érezhető, hogy a fotográfusok kiállításának nem volt koncepciója. A résztvevők többnyire ötletszerűen és azzal neveztek, ami éppen a kezük ügyébe került, nem ritkán régi, közismert munkákkal. Még egyetlen kiállítási fülkén belül sem volt észlelhető bármiféle rendezőelv (kivétel pl. Váncza Emma). Sajnálatos, hogy Veress Fercncötletei visszhang nélkül maradtak, pedig, ha megfogadták volna őket, ma sokkal gazdagabbak lennénk. De nagy értékként tisztelnénk a kor fotográfusainak önportréiból összeállított tablót is. Fényképészeti készülékek, cikkek, kellékek bemutatására két cég jelent meg, 29. A két kritikus Austriacus: Budapesti millenniumi kiállítás. In: Fényképészeti Értesítő 1896. augusztus 15.16. sz. 246-248. old.; szeptember 1.17. sz. 264-265. old.; szeptember 15.18. sz. 280-281. old. (A cikk átvétel a Photographisches Correspondenz 1896. augusztusi számából, Austriacus vélhetően egy magyarországi kritikus álneve); Löwinger Mór: A fényképészet az ezredéves országos kiállításon. Uo. 1896. október 15.20. sz. 313-314.old.; november 1.21. sz. 326-328. old.; november 15.22. sz. 340-342. old.; dececember 1.22. sz. 358-360. old. 30. Fővárosi Lapok 1896. máus. 16.6. sz.
