Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

„LEGYEN IRGALMAS, FÉNYKÉPÉSZ ÚR” - KRÚDY GYULA Mit mutat a szívfotográfia?

Mit mutat a szívfotográfia? KRÚDY GYULA i. G

imfi — talán éppen egyik leszármazottja az öreg Himfinek — miután önkéntes tűzoltói évei és vőlegény kora óta nem fotografiroztatta le magát, elhatározta, hogy a fotografáló masina elé áll. Mint a korral, tudományokkal haladó ember, olyan fotográfiát szándékozott magáról készíttetni, amilyen fotográfia akkoriban még ritkaság volt a városban — az arca helyett igazi valóját, a szívét és annak állapotát, a benne rejtőző gondolatokat, érzéseket, szenvedélyeket szándékozott megörökíttetni, hogy majd jubiláns korában elmerenghessen valamely kedves, régi emléken. (Amikor a Lili című keringő ütemeit zömmögi magában: „Ó, mily bohó valék...") Egyelőre pedig nőismerőseit lepi meg az új „felvétellel". 2. Már a bevezetésből látható, hogy Gimfi nem volt mindennapi ember. Fél füllel hallott valamit a szívfotográfusokról, és hallomását mindjárt értékesítette is, amikor a szívfotográfust egy pincében felkereste. Mert a szívfotográfus nem az égés napfény közelében dolgozik, minta bársonykabátos, harmonikás nadrágé, mefisztószakállú arcképfotográfus, hanem mélyen a föld alatt, fehér orvosi kabátban; tudományosan, hogy a kuncsaft többnyire szorongást érez már a belépésnél.