Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

KÉPÍRÓK VILÁGA - Cs. PLANK IBOLYA Fényképészműtermek Budapesten

Az iskola igazgatója a felajánlást elfogadta, a városi tanács pedig hozzájárult a műterem működtetéséhez az alábbi indoklással: „...Miután ily nyilvános és sok ember által látogatott műterem a reáltanodában ...a tanítók és a tanulók háborgatása nélkül fel nem állítható s másrészt az ott megforduló közönség az ott csoportosuló tanonczok által nyugtalanítatnék, ...az engedély csak ideiglenesen adathatnék..." A műtermet léckerítéssel kellett körülvenni, és egy udvari ösvényt kellett kialakítani a kövezetben.

36 A kiegyezést közvetlenül megelőző években a fényképezéssel foglalkozók sokféle lehetőséggel próbálkoztak, anyagilag túl nagy befektetésre a többségnek azonban nem nyílt módja. A műtermek belülről (1860-1870 között) A fachwerkes szerkezettel épült műtermek tömegkialakítását döntően a belső felosztás határozta meg. Üvegezett homlokzata és tetőzete miatt a legnagyobb hangsúlyt a felvételi terem (Atelier, Glas Salon) kapta. Téglány alaprajzi forma esetében a felvételi helyiséget középen vagy az épület végében alakították ki. A főbejárat általában a hosszabbik oldalon nyílt, sokszor egy kis előreugró épületrésszel, díszes előtetővel vagy hangsúlyos oromfallal kiemelve. Gyakori megoldás volt, hogy az Atelier szinte önálló egységként, ferde üvegtetővel csatlakozott a többnyire, sátor- vagy nyeregtetős fényírdához. Ehhez a típushoz 36. ÉB 811/1864. tartozik Borsos és Doctor kalandos sorsú füvészkerti műterme is, bár ez oly módon épült, hogy az épületnek nem csupán a felvételi részét, hanem a hosszoldalát is végig beüvegezték. Ez a megoldás azonban igen ritkán fordult elő. A műterem főbejárata sohasem közvetlenül az atelier-be, hanem egy előtérbe vezetett. Az épülettípus fejlődése során korán kialakult az előszobából nyíló külön váróterem (iroda, szalon) funkciója. A munkaszobák — laboratórium, kopírozó, raktár, festőterem — általában közvetlenül az atelier-ből és az előtérből nyíltak. A legegyszerűbb változatot a laborhelyiséggel kibővített atelier-k jelentették, a főbejárat felől egy kis belépővel. Általánosabb volt azonban az a megoldás, ahol a műteremhez külön várószoba és a különböző munkafázisokhoz rendelt Z-A munkaszoba is tartozott. Bülch Ágoston 1862-ben megépített műterme szép és igényes példája ennek a korszaknak. A kéttengelyes, szimmetrikusan elrendezett főhomlokzat középrészét üvegtáblák borították, egészen a tetőgerinc vonaláig. A két oldalbejáratot faragott előtetővel és oromzattal hangsúlyozta Pán József építész. A főhomlokzat mögött csak a vendégek részére fenntartott helyiségeket, a felvételi termet és a várószobát helyezték el. E mögött alakították ki a laboratóriumot és a munkaszobát.

37 1866-ban a műterem felvételi részét kifelé megnyújtották. Mivel a bővítés után a fotográfus már a régi és az új épület közt elhelyezkedő üvegezett helyiségben fény38 képezett, a régi üvegtetőt bedeszkázták. 37. ÉB 838/1862.