Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

KÉPVARÁZS - KOLTA MAGDOLNA Képmutogatók Pest-Budán

19. századi francia Guckkasten-ábrázolás „... látható volt... Spanga Pál, Berec János urasági inasok ... kivégzése... " „A népnek is megvan ollykor ollykor jó napja" A jó nap főként a vásárok és az ún. népünnepélyek idején köszöntött a reformkori Pest-Buda polgáraira. A sokadalmaknak elmaradhatatlan kellékei voltak a legkülönfélébb mutatványosok produkciói: állatheccektől a képmutogatókig, bábszínháztól az „opticai mutatványokig". 1820 táján Bécs után Pest volt a legfontosabb Duna-parti vásárváros. Budán, a Vízivárosban március 1-én, június 27-én, szeptember 14-én és november 30-án, Pesten pedig a Váci út-Ország út-Kerepesi út határolta területen József-, Medárd-, János- és Lipót-napkor tartottak nagyvásárt. Az 1820-as évektől a Városliget, majd a Városmajor is felbukkan mutatványosszínhelyként, a negyvenes évektől pedig a Rákóczi út és Múzeum körút kereszteződésénél lévő — később nagy karriert befutó — füvészkertet emlegetik ilyenként. Ezeken a vásárokon nemcsak a terményárusok és iparosok csináltak jó üzleteket, hanem a mutatványok gazdái is. A 18-19. század fordulóján többségükben osztrák, olasz mutatványosok vándoroltak Magyarországon: „vágánsok, csavargók, csepűrágók: azaz különböző bűvészek, szemfényvesztők, kötéltáncosok, műlovarok, állatszelídítők, medvetáncoltatók, bohócok, akrobaták, varázslók, képmutogatók, jövendőmondók, kintornások, panorámatulajdonosok, vándorkomédiások és... vání. Honderű, 1846. II. 16. old. 2. A mai Tanács körút—Múzeum körút—Rákóczi út. 3. Horváth Elemér: Történetek az öreg Budáról és Pestről, ßp., 1944.