Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

KÉPÍRÓK VILÁGA - LUGOSI LUGO LÁSZLÓ Klösz-napló

„... lesz majd olyan kép, ahol muszáj torony kocsit... bérelni... " eltakarja a Dunát, és a néző nem pontosan tudja, hogy ugyanazon a hely­színen jár. Márpedig ez a lényeg, a könyv bal és jobb oldalán látható két kép összevetése. Klösz azért fényképez szekér tetejéről, mert a múlt században — pon­tosabban 1851 és 1881 között — a fényképezésnek egyetlen használható eljárása volt, az úgynevezett és alább röviden leírt nedves-kollódiumos el­járás. Ehhez, mint látni fogjuk, a fényképésznek mindig magával kellett vinnie a sötétkamráját, és Klösz ezt a sötétkamrát rendezte be a szekérben, mely külsejében leginkább egy mai lakókocsihoz hasonlított, belül pedig laboratórium és raktár volt. És ha már ott volt a szekér, felállt a tetejére. A nedves eljárás korában fényérzékeny anyagot boltban nem lehet vásá­rolni, azt minden fényképésznek magának kell elkészítenie. A munka ve­szélyes mérgekkel, valamint éghető és robbanó anyagokkal folyik. Az eljá­rás legnagyobb hátrányáról kapja nevét: ha az emulzió megszárad, elveszíti érzékenységét. A salétromsavban gondosan megtisztított üveglemezre kollódium­emulziót öntenek. A kollódium a ma használt zselatin elődje, és nem más, mint alkohol és éter elegyében oldott lőgyapot, jód- és kadmiumsókkal telítve. A korabeli szakkönyvek meg is írják, hogy gyertya fölött ne öntsük fel a kollódiumot. A következő műveletet, az érzékenyítést már sötétben

Next

/
Oldalképek
Tartalom