Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

„LEGYEN IRGALMAS, FÉNYKÉPÉSZ ÚR” - MÉLIUSZ JÓZSEF SOBRI JÓSKA kihívó képe egy ócska fotográfián

Ahogy testvérsorait rója az akkori Petőfi Sándor utcában. Borsostokány-ebéd után Demeterről. Ki Ábelnek előtte költözködött alá nyugati hegyeinkből irodalmunkba. Fészket rakni a keleti hegyeinkből lcjövendőnek. írt aztán Fülöpről is Áron testvér. De ezek a Tamási-lapok kimaradtak az ő híveinek emlékezeti bői. Könyveiből. S velük Te is. Tehátlag: ma nincsen rezesbanda. Handabanda. Csoportkép körülötted nincs. Bankett nyet. Bütykös nem jár körbe. Felköszöntők nem pántlikáznak. Dalkar sincsen. Sem kardal. Hódolók küldöttsége nem járul elébed tövig ihletődtem Bankett nyet. Csend van. Még csak szülőfölded se sehol. Legalábbis 74-es irodalmi évkönyvünk szerint nem. Nem szerepelsz kö z t ü n k. Hejdenagytrók között, akik vagyogatunk. Ragyogatunk. Csend van. Mindennap van. Erdély hegyei nem ájulnak elébed. Fenyői sem. Felhők nem zokognak. Villámok nem dörögnek görögösen. Fehér fátylas szűzikék nem vizelik össze magukat kéjjel-féltükben Sobri Jóskától. Angyalkák sem repkednek borzas főd környül, rokokó virágkoszorűcskákkal koronázván költőkobakod. Neked ne lett volna szülőfölded? Magyar író. Forradalmár író.