Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

„LEGYEN IRGALMAS, FÉNYKÉPÉSZ ÚR” - MÉLIUSZ JÓZSEF SOBRI JÓSKA kihívó képe egy ócska fotográfián

Különben mindannyian e képen nagy érzelmesek. Nagy meghatódók. Gyengédek. Kitagadottak és önkitagadók még. S éppen attól meghatottan, hogy így együtt vagyunk. Ünnepélyesen. A melegítő kályha és az öreg körül. Akinek volt, a szép ruháját vette fél fényképezkedésre. A sápadt és vérszegény Kohn Jenő volt a fotográfus. O-titkár úr. O-gépírókisasszony. O-kifutófiú. Ő-nem-látható a képen. Mert évtizeddel később füstre ment a lágerben. Úgy lehet, hazakerült? O velünk szemben állvást van a képen. O is meghatottan. Lencséjével éppen megcéloz négyünket meg a kályhát. A szentimentális ünnep csupán egy kattanásnyit tartott. Tizedmásodperc-színjátékban mindenki a tulajdon arcával. A tulajdon szerepében. Mi tagadtuk volna a személyiséget? A személyességet? Valaki hiányzott. Az ötödik. Nagy István. A kép hátlapja mögé rejtőzködött. A Kerekdombra bizonyára. A félhatodik bedugja kassákosan hegyes kalapját az ajtórésen. Tamási. Az egészhatodik is jön. Salamon Ernő. A hetedik útban felénk. Kovács Katona Jenő.