Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

„LEGYEN IRGALMAS, FÉNYKÉPÉSZ ÚR” - MÁRAI SÁNDOR Gyorsfénykép

Gyorsfénykép MÁRAI SÁNDOR A

búcsúsokkal, akiknek örömere minden évben felüeik sátraikat a városban a vásárosok, egyidejűleg érkeznek a gyorsfényképészek, a fekete kendővel, a kerekes lábakon mozgó, ócska és tekintélyes terjedelmű, pókhasú masinával, a pálmával, melyhez hozzá lehet dűlni, a kasírozott autóval, melybe be lehet ülni, a múlt századbeli szalonbútorzattal, melyen helyet lehet foglalni és igényükkel, mely nem ernyedt el az időben s változatlanul megköveteli az emberiségtől, hogy vágjon barátságos arcot. Az emberiség, akármily zord is sorsa e pillanatban, engedelmeskedik a gyorsfényképész óhajának s barátságos arcot vág. Az emberi arc, melyet a gyorsfényképész megörökít, száz éve változatlanul barátságos. Szakértők a ,,mű-faj rémuralmának" nevezik az ilyen tüneteket. Maga a búcsú és a vásár, a gyorsfénykép kerete, időtlen műfajok: a középkorban a kultúra háziszereit vitték a vásárosok búcsúnapokon városról-városra, mézeskalácsot, a bábo-sok remekeiket viaszból és tésztából, a cipészek a lábtyüket, a kegyszeráru-sok kis Szent Antalokat; vitték a Könyvet, a profán és az egyházi könyvet, a lélek eledelét s vittek hozzá édességet és kendőzéshez való szereket, pántlikát, perselyt s hajnövesztő pomádét. Mindezt olcsóbban, biztosabban és egyszerűbben megkapni már, Grönlandban éppen úgy, mint Nápolyban, a vegyeskereskedőktől és az áruházak segédeitől; de a vásári kereskedő makacsul baktat ma is a lovasszekérrel várostól-városig, ládákban cipeli áruját, nem törődik a nagyipar versenyével, a vonat elszalad mel-lette, a repülőgép hiába cikázik feje fölött, az árut mintegy címzettőlcím-zetthez szállítja, mint a középkorban, makacs hittel. Aki hisz, üdvözül.