Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)
„LEGYEN IRGALMAS, FÉNYKÉPÉSZ ÚR” - KARINTHY FRIGYES Impresszionista fényképészet
Egy hajkefe szőrszálai egészen közelről. Ha ránézel, fenyőerdőt vélsz látni, óriási szálfák merednek ég felé. (Persze, kellő nagyításban kapod a képet.) Havas hegygerinc, szédítő szakadékokkal egy szelet vajas kenyér letört csücskének bizonyul — túlvilági, borzalmas sárkány, apokaliptikus szörnyeteg rémít halálra a képen, míg ki nem derül, hogy cirpelő kis tücsök vagy pici bogárka fejét nagyította meg kissé a modern fényképész. Legutóbb óriási sikere volt egyik német képeslapban egy fényképsorozatnak, amit a leghíresebb teniszbajnokok mérkőzéséről vettek fel. A képeken nem a két bajnokot, csak azokat az árnyékokat lehetett látni, amit játék közben vetítettek a napfényben úszó pályatestre: groteszk, furcsa, jellemző vonalak és foltok, amikre eddig senki sem gondolt, s amikben pedig éppen úgy benne van a játékosok egyénisége, vagy talán még jobban, mintha szembeállították volna őket a masinával. Ennek az új művészetnek, úgy érezzük, jövője van. Nálunk még ügyetlenül tapogatóznak az amatőrök. Még nem szokott hozzá a szemük, bátran és elfogulatlanul venni észre apró motívumokban a nagy művészi lehetőséget. Támogassuk őket. Adok néhány témát, fényképész urak és hölgyek, tessék megkeresni, rajtakapni, lekapni. Tessék lefotografálni — ha már árnyékról van szó — ama szebb időknek előrevetett árnyékából, ha csak egy picurkát is, amikről lelkes honatyáink beszélnek. A követ, ami leesik majd szívünkről, ha a jóslat valóra válik. Politikust, ha fotografálsz, ne az egészet és ne az arcát mindig, ez már unalmas. Fotografáld le a derekát, amit beadott. Fotografáld le azt az egyetlen szál füvet, azt az egyetlen szál fát, amelyhez szaladgáltunk mindannyian, hogy segítsen rajtunk. Halnak csak a fejét, hogy meg se sántuljon. Szélhámosnak csak a füle mögét, a vajjal. Vedd észre a gerendát, s ne túlozd a szálkát. Az impresszionizmus nem ismert értékben és fontosságban különbséget — neki, mint egy istennek, egyformán kedves a molypille s a nagy diplomata. (Nekünk, elfogultaknak a kisebb kártevő tetszik jobban, persze.) Tehát fotografáld le a Dunába ugró ácslegénynek a kisujja hegyéről a körmét, ahogy a karfába karmol. A féltékeny szerelmes zsebében a bicskát, félig kinyílt állapotban. A talpig úriembernek ismert gavallérnak — a talpát. Addig nagyon unalmas az egész, a talpáig — hátha ott van valami érdekes?
